Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: március • Nap: 18
Hónap: március • Nap: 18
26 találat
[1]
1438. március 18.
Habsburg Albertet német királlyá választják
Pozsonyban 1437. december 18-án az ország előkelői királlyá választották Albert osztrák herceget, Zsigmond király egyetlen gyermekének, Erzsébetnek a férjét. Albert apja és a magyar uralkodó barátságának köszönhette trónját. IV. Albert osztrák herceget 1402-ben Zsigmond - halála esetére - örökösévé nyilvánította. A jó barát azonban két évvel később meghalt. Zsigmond ezért 1411-ben a nagykorúvá nyilvánított 14 esztendős V. Alberttel jegyezte el leányát, a hároméves Erzsébetet, és az 1421-es házasságkötés után az ifjú párt tekintette trónja várományosának. 1438 tavaszán Albert az osztrák hercegi és a magyar királyi címe mellé elnyerte apósa másik két koronáját is. Március 18-án Frankfurtban a német választófejedelmek egyhangúlag német királlyá, májusban a katolikus cseh rendek cseh királlyá választották. A Habsburgok - akik az európai politika színpadán 1273-ban, a dinasztiaalapító I. Rudolf német királlyá koronázásával szinte a semmiből bukkantak fel - Albert által nyertek jogigényt arra, hogy a későbbiekben Közép-Európa nagy részét uralmuk alatt egyesítsék.
[2]
1584. március 18.
Meghal IV. (Rettegett) Iván
Moszkvában, 53 évesen meghal IV. (Rettegett) Iván. Fia, az új cár, az elmebeteg I. Fjodor Ivanovics helyett Borisz Godunov veszi át a kormányzást. IV. Iván 1547-ben bizánci rítus szerint minden oroszok cárjává koronáztatja magát, és ezzel világos jelét adja annak az elképzelésnek, mely szerint Moszkva a harmadik Róma, a cár pedig a bizánci világcsászárság Isten által elrendelt utódja (1547. I. 16.). Ezt a nemzetek fölötti uralmi igényt IV. Ivánnak hamarosan sikerült aktív hatalmi politikával megvalósítani. Államférfiúi tehetségét belpolitikai reformokkal bizonyította be. Megújította a közigazgatást, a bíráskodást, az egyházat és a hadsereget. 1565-től kezdve testőrségének, az opricsnyikoknak segítségével és terrorintézkedésekkel eltávolította politikája ellenzőit, akik elsősorban a nemesség és a papság soraiból kerültek ki. Az állami tisztségek betöltésénél elsősorban a köz- és kisnemeseket részesítette előnyben. A külkapcsolatok terén a cár expanzív hatalmi politikát folytatott, amely a kezdeti sikerek és a Lengyelország és Svédország elleni 25 éves háború (1582. I. 15.) után súlyos kudarchoz vezetett. A cárnak le kellett mondania összes hódításáról a Balti-tenger térségében és elvesztette a belső-germán területeket is. A vesztes háborúk szétzilálták Oroszország gazdaságát. A cárt mértéktelen indulatosság (1581-ben legidősebb fiát agyonsújtotta), bizalmatlanság és kegyetlenség, egyúttal nagy műveltség jellemezte.
[3]
1771. március 18.
Megszületett báró Simonyi József
A magyar katonatörténet legendás alakja Nagykállóban látta meg a napvilágot, ahol apja mészáros volt. Ő 16 esztendős korában fölcsapott katonának, s anyja hiába váltotta ki, nem akart továbbtanulni. Ennek ellenére szinte páratlan katonai karriert futott be. A Napóleon elleni háborúban személyes bátorságával már korán kiemelkedett társai közül. 1796-ban huszárőrmesterként rajtaütéssel visszaszerezte az elzsákmányolt ágyúkat a Garda-tónál. 1797-ben hadnagy, 1800-ban pedig már főhadnagy volt. 1802-ben megkapta a Mária Terézia-rendet, 1804-ben Vitézvári előnévvel bárói rangra emelték. Az 1807. évi országgyűlésen már főrendként jelent meg. Később az ezredesi (óbesteri) rangig vitte. Részt vett egyebek között a wagrami és a lipcsei csatában. Már életében legendák övezték. A lipcsei csatában golyót kapott a mellébe, de a zsebében lévő tárca felfogta a golyót. 1814-ben átúsztatta seregét az áradó Rajnán, rendkívüli zavart keltve a visszavonuló franciák között. Vitézségéért az osztrák Lipót-rend mellett megkapta az orosz, a perzsa és a hesseni uralkodó kitüntetését is. A napóleoni háborúk után Erdélyben állomásozott, és itt íratta meg kalandos és regényes életrajzát is. A békeidőkben is indokolatlanul kegyetlen Simonyit 1828-ban felfüggesztették az ezredparancsnokság alól, több évig vizsgálat folyt ellene, majd 1832-ben megfosztották rangjától, érdemrendjeitől, bárói címétől, összes méltóságától, s várfogságra ítélték. Fél év múlva, augusztus 23-án aradi börtönében meghalt. Hamvait 1913 áprilisában a budapesti Kerepesi temetőbe hozták. (Fia, Lajos az 1848-49-es szabadságharcban honvédként harcolt, s ezért várfogságra ítélték. 1861 után politikus lett, a kiegyezés után rövid ideig földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter is volt.)
[4]
1785. március 18.
II. József rendeletében bevezeti a kerületi igazgatási rendszert
Először Magyarországon, majd röviddel azután Erdélyben, valamint az ugyancsak bizonyos különállást élvező Lombardiában és osztrák Németalföldön. Célja, hogy a helyi igazgatás átszervezésével véget vessen a központi kormányzattal szembeszegülő rendi ellenállásnak, s hogy államhű hivatalnokaival rendelkezéseit maradéktalanul végrehajtassa a helyi igazgatás szintjén is. A magyar- és horvátországi vármegyéket tíz nagyobb területi igazgatási egységbe, kerületbe (Distrikt) osztották, melyek élére királyi biztost neveztek ki. Egy időben a vármegyei főispánokat tisztségükből fölmentették. A kerületek és biztosaik központjai Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs és Zágráb voltak. A kerületi igazgatás 1785. július 1-jén lépett életbe. A biztosok a közigazgatást, a kamarai igazgatást és az igazságszolgáltatást is felölelő, széles hatáskörrel rendelkeztek. Egyik legfontosabb feladatuk volt, hogy kerületüket rendszeresen beutazva a helyi állapotokról részletes és pontos információkat küldjenek a központi birodalmi kormányzat számára Bécsbe.
[5]
1837. március 18.
Megszületett Grover Stephen Cleveland, az Egyesült Államok 22., majd 24. elnöke
Apja lelkész volt, ő egyetemi tanulmányait volt kénytelen félbeszakítani apja halála után. Lapszerkesztői munkája mellett végezte el a jogi egyetemet, majd ügyvédként kezdett el dolgozni. 1881-ben lépett a politikai porondra, amikor Buffalo város polgármesterévé választották. 1883-85 között New York állam kormányzója volt, s ebben a minőségében határozottan kiállt a közigazgatási reform mellett és sikeresen szembeszállt a korrupcióval. A polgárháború után az első demokrata párti jelölt volt, aki elnökválasztást nyert. Első elnöki periódusa 1885-1889-ig tartott. Ezalatt hatalmas földterületeket vett vissza a vasúttársaságoktól, mert úgy érezte, hogy nem jogosultak rájuk. Határozottan ellenzett mindenféle segélyt, még a rászorultaknak is. Elnökségének első négy éve után elvesztette a választásokat Benjamin Harrisonnal szemben és New Yorkba költözött. Amikor újra megválasztották 1893-ban, az ország gazdasági recessziótól szenvedett. Ezt a helyzetet már nem tudta kezelni, ezért második mandátumának lejártakor, az 1897-es elnökválasztáson már saját pártja sem támogatta. 1908. június 24-én hunyt el a New Jersey állambeli Princetton-ban.
[6]
1842. március 18.
Megszületett Stéphane Mallarmé francia költő és műfordító
Már diákkorában verselt. Korai költeményei, melyeket 1862-től kezdődően küldött el közlésre, Baudelaire hatását mutatták. Kezdetben nem sok siker koronázta próbálkozásait. 1875-ben a Jelenkori Parnasszus szerkesztői nem közölték `Egy faun délutánja` című versét sem. E vers 1876-ban Manet illusztrációjával jelent meg, majd Debussy zenekari művet komponált rá, Nyizsinszkij koreográfiát írt a vers és a zene alapján. Mallarmé nagy hatást gyakorolt a XX. századi francia költészetre. Új költői nyelvet, s ezáltal új költészetet hozott létre, melyben a vers immár nem közlés, hanem sugallás, nem elbeszélés, hanem ösztönzés, bonyolult szerkesztésű merészen összerakott képek együttese.
[7]
1848. március 18.
A nemzetőrség leteszi az esküt
[8]
1867. március 18.
Deák Ferenc készíti a kiegyezés szövegét
[9]
1871. március 18.
A párizsi kommün győzelmet arat
1870-ben Franciaország hadat üzent Poroszországnak, a háború azonban csúfos francia vereséget hozott: 1871 elejére a németek bevonultak Párizsba. Az átmeneti helyzetet kihasználva a munkások és a radikális kispolgárok átvették a hatalmat, s ezzel létrejött a világ első proletárállama. A kommün hatalmi szervei félreállították a burzsoá államapparátust és reformokat vezettek be a dolgozók érdekében. A politikai helyzet változása révén a kormány - a porosz-német megszállók támogatásával - május 21-28. között leverte munkáshatalmat.
[10]
1871. március 18.
Meghal Georg Gottfried Gervinus történetíró
A német polgári liberális történetíró, író, irodalomtörténész és politikus Darmstadt-ban született 1805. május 20-án. Ő volt az első német történetíró, aki felismerte a nemzeti irodalom és politikai történet szoros összefüggését és egymásra hatását. 1835-ben a göttingeni egyetem tanára lett, de politikai nézetei miatt 1837-ben elbocsátották. 1844-ben tanított újra, amikor a heidelbergi egyetemre hívták. 1847-ben alapította a Deutsche Zeitung című lapot, 1848-ban pedig tagja lett a frankfurti parlamentnek. Demokratikus szemlélete miatt végül 1853-ban elbocsátották az egyetemről. Heidelberg-ben érte a halál. Fő művei: A németek nemzeti irodalmának története, A történetírás alapvonásai, A XIX. század története.
[11]
1876. március 18.
Meghal Ferdinánd Freiligrath német költő
Detmold-ban született 1810. június 17-én. 1838-ban kiadott első verseskötetében Heinét és a Das Junge Deutschland tevékenységét támadta, ezért 1842-től a porosz király anyagi támogatását élvezte. 1844-ben azonban ezt visszautasította és külföldre emigrált: Belgiumban, Svájcban, illetve Angliában élt. 1845-től szoros barátság fűzte Marxhoz, Engelshez, és kapcsolatba került több, emigrációban élő német demokratával, akik nagy hatással voltak politikai fejlődésére. 1848-ban hazatérve belépett a Kommunisták Szövetségébe, s a Neue Rheinische Zeitung egyik szerkesztője lett. Az 1848-as német polgári forradalom bukása után előbb Hollandiába menekült, onnan Angliába, majd 1868-ban visszatért Németországba. Hazájában a megváltozott körülmények között is igyekezett hű maradni a 1848-as eszmékhez, versei is az 1848-49-es európai forradalmaknak állítanak emléket.
[12]
1887. március 18.
Megszületett Berény Róbert festő és grafikus
Budapesten látta meg a napvilágot. Párizsban ismerte meg a modern művészeti törekvéseket. Az I. világháború előtt az új irányzatokat képviselő művészeket tömörítő Nyolcak csoportjának tagjaként több kiállításon vett részt. Ekkortól jelentek meg első zenei tárgyú írásai a Nyugatban, s maga is zenélt, sőt komponálással is foglalkozott. A kortárs zene értő kritikusa volt, az elsők között ismerte fel Bartók és Kodály zenei nagyságát. 1914-ben képzőművészeti szabadiskolát nyitott. A Tanácsköztársaság idején ő alkotta a Fegyverbe, Fegyverbe című plakátot. 1919 után Berlinbe emigrált, ahonnan 1926-ban tért haza, s előbb Budapesten, majd Zebegényben élt. 1945-ben ottani műterme és számos képe elpusztult. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1930-as évektől festészetének irányát a nagybányai tradíciók határozták meg. Budapesten hunyt el 1953. szeptember 10-én.
[13]
1890. március 18.
Bismarck benyújtja felmentési kérelmét
A II. Vilmos német császár és Otto von Bismarck birodalmi kancellár, porosz miniszterelnök közötti bel- és külpolitikai viták annyira kiélesedtek, hogy a `vaskancellár` március 18-án benyújtotta felmentési kérelmét. II. Vilmos, aki "személyes" kormányzásra törekszik, nem hajlandó a birodalmi kancellárnak olyan cselekvési szabadságot engedélyezni, amelyet az Vilmos elődei alatt élvezett. Ráadásul Bismarck helyzete az 1890. február 20-i választásokat követően nehezebbé vált, mivel a Birodalmi Gyűlésben elveszítette a többséget. Külföldön Bismarck felmentését aggodalommal figyelik, mivel külpolitikájában a védelmi szövetségek segítségével az európai nagyhatalmi egyensúlyon alapuló békére törekedett. Sajátos szerepet játszott ebben az Oroszországgal kötött viszontbiztosítási szerződés (1887. VI. 6-18.). Bismarck utódja a birodalmi kancellári és a porosz miniszterelnöki székben Leo von Caprivi gróf lesz, aki ez utóbbi szerződést nem újítja meg, hanem ehelyett megpróbál közeledni Nagy-Britanniához. Oroszország ezt sértésnek tekinti, és a mindeddig erősen elszigetelt Franciaországhoz közeledik.
[14]
1901. március 18.
Keresztet helyeznek a tantermekben
A századfordulóra az egyetemi hallgatók társadalmi összetétele megváltozott. Emiatt erős politikai polarizálódás jön létre az egyetemeken, 1897-ben a budapesti egyetem központi diákszervezetében a Vázsonyi-párttal szoros kapcsolatban álló egyetemisták ideiglenesen többségbe kerültek a Nemzeti Párttal szemben. 1900. május végén az egyetem új épületének felavatása előtt valakik letördelték a lépcsőházban díszítésként szolgáló címerekről a keresztet. A Nemzeti Párt az `eseményre` követeléssel reagál: ne csak visszaállítsák a kereszteket, de helyezzék azt el minden tanteremben. Az egyetem vezetése, ha csak kis többséggel is, de elveti a követelést. Tiltakozásként 1901 márciusának közepén a `nemzeti tábor` 102 aktivistája keresztet helyez el valamennyi tanteremben. Az egyetem vezetése kiáll a világnézeti semlegesség mellett, s eltávolítják a kirakott kereszteket. A részt vevő hallgatókat az akcióért dorgálásban részesítik. Alig egy hónappal az események után ugyanez a csoport akciót indít Pikler Gyula, a jogbölcselet professzora ellen. Vádjuk: Pikler kétségbe vonja, hogy a magyar nemesség kiváltságai és birtokai érdemeik jutalmazásából erednek. A Pikler elleni tüntetéssorozat nyílt antiszemitizmussal párosul. Az egyetem vezetése válaszként kizárja a hangadókat. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter egy interpellációra válaszolva megvédi a képviselőházban az egyetemi vezetést és az egyetemi tanszabadságot. A mozgalom egyedüli "eredménye", hogy megszüntetik a jogbölcselet című tárgy kötelező jellegét.
[15]
1907. március 18.
Meghal Marcelin Pierre Eugéne Berthelot francia kémikus, politikus
Párizsban született 1827. október 25-én. 1865-től a College de France tanára volt. Munkássága felölelte a kémia egészét. Korai munkáinak (1854-60) célja a kémiai szintézis volt (az elnevezés is tőle származik), amelyet ő fejlesztett általános módszerré. Etilénből alkoholt, metánból kiindulva metil-kloridot és metil-alkoholt állított elő. Felismerte a glicerin szerkezetét, amelyből zsírsavakkal zsírt szintetizált (1854). Erős hőhatással acetilént (a név tőle ered), benzolt, bifenilt, sztirolt, naftalint, hangyasavat nyert. 1860 után a kémiai reakciókat befolyásoló tényezőkkel foglalkozott, így a kémiai egyensúlyok vizsgálatával, az észterképzéssel. Ezzel előkészítette a tömeghatás törvényének felismerését. 1869 után kutatási területe a termokémia lett (exoterm és endoterm folyamatok), amelynek ő rakta le az alapjait. Foglalkozott a cukorkémiával, vaskomplexekkel, a robbanóanyagok kémiájával, agrokémiával és tudománytörténettel is. Úgy vélte, hogy a világ folyamatait egyszerű kémiai és mechanikai erők irányítják. A politikai élet résztvevőjeként örökös szenátusi tag (1881), kultuszminiszter (1886-87), majd 1895-96 között külügyminiszter volt.
[16]
1917. március 18.
Meghal Ferenczy Károly festőművész
A XIX. század végi és a XX. század eleji magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, a nagybányai művésztelep és festőiskola egyik alapítója Bécsben született 1862. február 8-án. 1884-től Rómában tanult, majd a müncheni illetve a nápolyi akadémia növendéke lett. Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. Münchenben a leíró ábrázolást követte, Párizsban készült, Kallós Edét ábrázoló festményén a naturalizmus hatása érzékelhető. 1889-92-ben Szentendrén dolgozott, 1896-ban költözött Nagybányára, ahol a festőiskola tanáraként évekig eredményesen működött. Itt alkotta az ember és a természet együttesének bensőséges hangulatú, humanista tartalommal telített remekműveit (A hazatérő favágók 1899, Napsütés 1899, Gesztenyefák 1900, Ábrahám áldozata 1901, Márciusi est 1902). 1905-ben lett a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. A 10-es években művészetének fő tárgya az emberi test, a női akt ábrázolása lett. Következetes művészete érzékenyen reagált az európai stílusáramlatokra, s azokat saját ízlésének és kultúrájának megfelelően feldolgozva hozta létre egyéni hangú, igényes életművét. Számos festményét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
[17]
1920. március 18.
A kormányzó első vidéki útja Szegedre vezet.
Horthy Miklós első vidéki útja kormányzóvá választása után Szegedre vezet.
[18]
1922. március 18.
Megszületett Pécsi Sándor színész
A művész Sajószentpéteren látta meg a napvilágot. Néhány vidéki év után 1948-tól haláláig a Madách Színház társulatának volt tagja. Rendkívül sokoldalú, kiváló jellemszínészként, számtalan színpadi és filmszerepben bizonyította tehetségét. Alakításaira a bravúros beszédtechnika, az érzelemgazdagság, a tökéletes átélés és a derű volt jellemző. Képes volt robbanékony temperamentumát alárendelni a szerep szerinti követelményeknek. Színpadi fegyelmezettségének csúcsa, és egyben egyik legemlékezetesebb alakítása Miller: Pillantás a hídról című drámájában Eddie Carbone szerepe volt. Kiváló szerepmegformálásai közé tartozott még Peacock Brecht Koldusoperájában, Mendoza Shaw Tanner John házassága és Tyetyerev Gorkij Kispolgárok című drámájában, Csuganov Osztrovszkij Farkasok és bárányok című műve színpadi változatában. 1948-tól számos filmben is szerepelt. Budapesten hunyt el 1972. november 4-én.
[19]
1942. március 18.
Megszületett Illés Lajos zenész
1960-ban alapította a legendássá vált Illés együttest, amelynek végleges felállása 1965-re alakult ki. Első nyilvános szereplésük 1960-ban a nógrádverőcei Express táborban volt. Már ott felcsendült az Óh, mondd és a Légy jó kicsit hozzám, valamint az Utcán című, azóta is népszerű dal. Szerzőként sikeres dalokat írt Koncz Zsuzsának is. Az Illés zenekar 1973-ban történt megszűnése után - ugyanezen a néven - rövid életű új együttest szervezett. Az 1980-as évek elején visszavonult, de időközben kiadott egy szerzői lemezt, 1991-ben pedig egy vallásos témájú lemezzel jelentkezett. 1988 óta vidéken élt feleségével, Makkai Lilla református tiszteletessel. Első együttesének valamennyi nosztagia-koncertjén fellépett, így 2001-ben a Népstadionban, majd legutóbb 2005-ben Csíkszeredán. A zenekar tagjai 2000-ben Kossuth-díjat kaptak. Fő művei: Magyar ének (1994), Betlehem csillaga (rockopera, 2000). 2007. január 29-én hunyt el.
[20]
1946. március 18.
Meghal báró Perényi Zsigmond koronaőr
Pesten született 1870. november 25-én. 1903-tól Máramaros vármegye főispánja, Tisza-kormány belügyi államtitkára volt. A Tanácsköztársaság idején elfogták és bebörtönözték. 1919 őszén kiszabadult, és rövid időre a második Friedrich-kormány belügyminisztere lett. 1920-tól a trianoni békeszerződés revíziójáért fellépő szervezeteket tömörítő ún. Magyar Nemzeti Szövetséget irányította. 1927-33 között, koronaőri kinevezéséig, országgyűlési képviselő volt, 1939-40-ben pedig az átmenetileg visszatért Kárpátalja kormányzói biztosi tisztét töltötte be. Koronaőrként hivatalból a felsőház tagja lett, s később annak alelnökévé választották.
[21]
1962. március 18.
Budapesten eltemetik gróf Károlyi Mihály Londonból hazahozott hamvait
[22]
1962. március 18.
A francia kormány megadja a teljes függetlenséget Algériának
Az eviani egyezménnyel a francia kormány fegyverszünetet köt az algériai Nemzeti Felszabadítási Fronttal (FLN), valamint az algériai emigráns kormánnyal és megadja a teljes függetlenséget egykori gyarmatának, Algériának. Mindkét országban népszavazásra bocsátják, s nagy többséggel elfogadják az egyezményt. Algéria első államelnöke Ahmed Ben Bella, az addig emigráns kormány elnökhelyettese. Az algériai nacionalista franciák és az algériai francia hadsereg tajgai által 1961-ben alapított titkos szervezet, az OAS, amely harcolt Algéria gyarmati státusának megszüntetése ellen, az egyezmény után is folytatta terrorakcióit. A függetlenség kikiáltása után algériai franciák ezrei hagyják el az országot és költöznek Franciaországba. Az eviani egyezménnyel véget ér a háború (1958. V. 17., 1961. IV. 22.), amelyet a francia hadsereg igen könyörtelenül folytatott. Különösen nagy visszhangot keltettek a párizsi sajtóban a hadserege kihallgatási módszerei.
[23]
1966. március 18.
Meghal Mihailich Győző Kossuth-díjas mérnök
Temesrékason született 1877. október 14-én. 1899-ben szerzett általános mérnöki oklevelet. 1916-ban kapta meg a rendkívüli tanári, 1930-ban a nyilvános rendes tanári kinevezését a budapesti műegyetemen. Ekkor lett a II. sz. hídépítési tanszék professzora, majd 1957-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette azt. Az 1942-43-as, illetve az 1949-50-es tanévben az egyetem rektora volt. 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Az MTA 1949-ben rendes tagjává választotta. Főként hídépítéssel foglalkozott. Ő tervezte a temesvári Ligeti úti hidat, a szolnoki közúti Tisza-hidat, valamint az ő tervei szerint szélesítették ki az 1930-as években a budapesti Margit hidat. Az 1950-ben újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományos Osztályának első vezetője, az Akadémia Építéstudományi Bizottságának elnöke volt. Az 1940-ben indított Mérnök Továbbképző Intézet alapítóját és első igazgatóját tiszteli személyében. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a magyarországi és a nemzetközi szaksajtóban ismertette. Vasbetonszerkezetek című könyve - átdolgozva - a mérnökképzés hasznos segédkönyve. Budapesten érte a halál.
[24]
1967. március 18.
Meghal Baghy Gyula, a magyarországi eszperantó mozgalom egyik úttörője
Szegeden született 1891. január 13-án. Eredetileg színész volt. Hat évet töltött szibáriai hadifogságban, hazatérése (1920) után az eszperantista mozgalom vezéralakja lett. Baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. Érzelmi világa szibériai fogságának élményeiből bontakozott ki, onnan eredt tiltakozása a társadalmi igazságtalanságok ellen, sóvárgása az `emberi ember` világára, s ezt énekelte meg behízelgő zeneiségű verseiben. Alapítója és társfőszerkesztője volt a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című folyóiratnak. Romantikus regényei és egyfelvonásosai igen népszerűek voltak. Sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. 1937-től az Eszperantó Világszövetség tagja, 1955 és 1965 között a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnöke volt.
[25]
1980. március 18.
Elhunyt Erich Fromm, a német-amerikai pszichoanalitikus
79 éves korában elhunyt Erich Fromm, a német-amerikai pszichoanalitikus, aki a hagyományos pszichoanalízist átfogó szociálpszichológiai antropológiává tágította, amelybe a marxizmus és az ősi zsidó kultúra elemeit is belevette. Elutasította a szociális alkalmazkodás módszerét és egy olyan új társadalmi formáért szállt síkra, amely elkötelezett a humanitás iránt és az embernek lehetővé teszi a teljes kibontakozást, az elidegenedés leküzdését, a függetlenség és szerelmi képesség megtanulását.
[26]
1981. március 18.
Először rendezik meg a Budapesti Tavaszi Fesztivált
1981. márc. 17-19 között először rendezik meg a Budapesti Tavaszi Fesztivált.