Budapesten látta meg a napvilágot. Párizsban ismerte meg a modern művészeti törekvéseket. Az I. világháború előtt az új irányzatokat képviselő művészeket tömörítő Nyolcak csoportjának tagjaként több kiállításon vett részt. Ekkortól jelentek meg első zenei tárgyú írásai a Nyugatban, s maga is zenélt, sőt komponálással is foglalkozott. A kortárs zene értő kritikusa volt, az elsők között ismerte fel Bartók és Kodály zenei nagyságát. 1914-ben képzőművészeti szabadiskolát nyitott. A Tanácsköztársaság idején ő alkotta a Fegyverbe, Fegyverbe című plakátot. 1919 után Berlinbe emigrált, ahonnan 1926-ban tért haza, s előbb Budapesten, majd Zebegényben élt. 1945-ben ottani műterme és számos képe elpusztult. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1930-as évektől festészetének irányát a nagybányai tradíciók határozták meg. Budapesten hunyt el 1953. szeptember 10-én.