Radioaktív anyagokkal datálták a polinéz korallházakat
2026. március 29. 09:17
Egy új, úgynevezett urán-tórium kormeghatározási eljárás alkalmazásával első ízben sikerült felállítani a Francia Polinéziához tartozó Mangareva-szigetek történelmi korallépületeinek pontos építési kronológiáját. A Sydney-i Egyetem által vezetett kutatás eddig ismeretlen összefüggéseket tárt fel a csendes-óceáni térség gyarmatosítás kori mindennapi életéről és az őslakosok építészeti fejlődéséről.
A szakemberek a korábban főként őskori barlangok és ősi tengeri képződmények kormeghatározására használt urán-tórium módszert most először alkalmazták történelmi korallépítészet vizsgálatára - mutatja be az Antiquity című régészeti folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány. Míg a hagyományos radiokarbonos kormeghatározás a négyszáz évnél fiatalabb leletek esetében megbízhatatlan eredményt ad, az U-Th eljárás néhány éves pontossággal képes meghatározni az építőanyag korát, kiterjedt roncsolásos ásatások nélkül is.
A vizsgálatok váratlan eredményt hoztak: bár néhány koralltömb kora megelőzte az európaiak érkezését – ami a régebbi építőanyagok újrahasznosítására utal –, egyik minta sem mutatott évszázados eltéréseket. Ez a felfedezés megcáfolja azt a korábbi elméletet, miszerint a 19. századi építkezésekhez széles körben használtak volna fel ősi templomokból származó korallokat.
A feltárt épületbelsőkből előkerült üvegedények, főzőedények és kerámiák elemzésével kiegészítve a kutatók pontos képet kaphattak a helyi lakosság átalakuló étkezési, hitéleti és térhasználati szokásairól.
A gyarmatosítás építészeti lenyomata
A csendes-óceáni Mangareva-szigetcsoport építészetében a korall volt az elsődleges építkezési alapanyag egészen az 1870-es évekig, amikor a faanyag használata fokozatosan dominánssá vált. A helyi közösségek a korallépítészet új technológiáját az 1830-as években érkező francia katolikus misszionáriusoktól sajátították el, akik kiterjedt infrastrukturális programot indítottak a térségben.
A sekély parti zátonyokról és a szárazföldi kőzetformációkból kitermelt korallokból katedrálisokat, templomokat, őrtornyokat, közösségi kemencéket és kőházakat emeltek. Bár az európaiak részletes feljegyzéseket készítettek a saját középületeikről, a mangarevai őslakos családok mindennapi otthonairól szinte semmilyen írásos dokumentáció nem maradt fenn. A korallházak így a 19. századi csendes-óceáni életmódváltás egyetlen közvetlen, fizikai archívumát jelentik.
James Flexner a publikációban kiemelte: a koralltömbök nemcsak kulturális, hanem ökológiai szempontból is felbecsülhetetlen értékűek. Minden egyes beépített kőtömb megőrizte annak a tengeri környezetnek a kémiai lenyomatát, amelyben kifejlődött, így a módszer a történelmi korallzátonyok állapotának és a múltbeli környezeti változásoknak a rekonstruálásában is kulcsfontosságú lehet. A Sydney-i Egyetem kutatói remélik, hogy az eljárás a jövőben más, óceániai, afrikai és karibi térségek dokumentálatlan történelmi építészetének vizsgálatát is forradalmasíthatja, elősegítve a helyi közösségek kulturális örökségének megértését és védelmét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
