Ősi DNS tárta fel a középkori Szicília sokszínűségét
2026. június 26. 13:43 Múlt-kor
Szicília a középkori birodalomváltások és vallási átrendeződések ellenére is megőrizte genetikai és kulturális sokszínűségét - derül ki a PLOS One tudományos folyóiratban megjelent legújabb kutatásból. Az Aurore Monnereau, a brit Yorki Egyetem kutatója által vezetett archeogenetikai vizsgálat rámutatott, hogy a sziget lakosságának történetét nem a hódítók általi népcserék, hanem a folyamatos mediterrán migráció és a több évszázados multikulturális együttélés határozta meg.
A nemzetközi kutatócsoport tizenkilenc különböző szicíliai régészeti lelőhelyről származó, a római kortól a késő középkorig (a Kr. u. 5. és 15. század közötti időszakban) élt 111 emberi maradvány DNS-ét elemezte. Az eredmények megcáfolták azt a leegyszerűsítő történelmi narratívát, amely szerint az egymást váltó politikai hatalmak és vallási rezsimek minden alkalommal nagyszabású lakosságcserével jártak volna.
A genetikai adatok azt bizonyítják, hogy mind az iszlám, mind a keresztény temetkezési helyeken nyugvó egyének kifejezetten heterogén származásúak voltak, ami egy több évszázadon átívelő, integrált társadalomra utal a Földközi-tenger térségében.
A kutatás rávilágított arra is, hogy az észak-afrikai felmenőkkel rendelkező populációk már jóval az iszlám hódítás előtt jelen voltak a szigeten, ami a korai mediterrán migrációs útvonalak intenzitását mutatja. A muszlim uralom időszaka ugyanakkor újabb demográfiai változásokat hozott: ekkor jelentek meg az első nagy távolságból, a szubszaharai Afrikából, valamint az Észak-Európából érkező bevándorlók.
A modern európai demográfiai profil végül csak a középkor végére szilárdult meg Szicíliában. A tudósok az eredmények alapján hangsúlyozták, hogy a "sötét középkor" kifejezés helyett a kora és virágzó középkort egy dinamikus, távoli interakciókkal és kulturális kapcsolatokkal rendelkező időszakként kell értékelni.
Szicília a Földközi-tenger központi fekvése miatt az ókortól kezdve a kereskedelmi útvonalak és a geopolitikai konfliktusok metszéspontja volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a sziget vandál, osztrogót, majd hosszan tartó bizánci fennhatóság alá került. A 9. században kezdődő arab hódítás révén jött létre a Szicíliai Emirátus, amelyet a 11. század második felében a normannok igáztak le.
Martin Carver professzor, a témát vizsgáló „Szicília átalakulóban” elnevezésű régészeti projekt munkatársa szerint az ősi DNS vizsgálata megerősíti, hogy a különböző vallású - keresztény, muszlim és zsidó - közösségek egészen a 13. század elejéig viszonylagos békében és prosperáló társadalmakban éltek egymás mellett. A sziget aranykorának a Német-római Birodalom térnyerése, és különösen II. Frigyes császár 1220-as években hozott intézkedései vetettek véget, amelyek a muszlim lakosság tömeges deportálásához vezettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
