DNS-vizsgálattal azonosították a Mount Everest legismertebb áldozatát
2026. július 16. 09:19 Múlt-kor
Harminc év elteltével, friss DNS-vizsgálatok alapján hivatalosan is azonosították a Mount Everest (Csomolungma) egyik legismertebb, „Zöld Bakancsos” néven emlegetett áldozatát. A felfedezés megcáfolta a korábbi feltételezéseket, és bizonyította, hogy a hegymászók számára évtizedekig tájékozódási pontként szolgáló holttest nem Cevang Paldzsoré, hanem expedíciós társáé, Dordzse Morupé.
Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott indiai kormányzati jelentés szerint a 8500 méteres magasságban, a hegy északi oldalán, a „Halálzónában” fekvő holttestből egy korábbi expedíció során vettek DNS-mintát. Az eredmények egyértelműen kizárták a harminc éven át fenntartott feltételezést, miszerint az 1996-os viharban elhunyt Cevang Paldzsor (Tsewang Paljor) indiai határőr földi maradványairól van szó.
A test valójában az azonos alakulatban szolgáló Dordzse Morup (Dorje Morup) hegymászóé. Az indiai kormány 2026 októberéig tervezi a holttest lehozatalát Újdelhibe, amelyhez egy legalább hat, az Everestet már többször megmászó serpából álló, speciális mentőcsapatot állítanak fel.
A mentési akció végrehajtása rendkívüli kockázatokkal jár. A több mint 8000 méteres magasság feletti zónában a veszélyesen alacsony oxigénszint és az extrém hideg miatt a testek mozgatása komoly technikai és fizikai kihívást jelent. Egy-egy ilyen művelet költsége meghaladhatja a 75 ezer dollárt, a meredek hegygerincen pedig a maradványokat kézben kell levinniük a mentőknek. A tervezett őszi időpont különösen veszélyes, mivel a monszunidőszak erős viharai miatt a kereskedelmi expedíciók többsége ekkor már szünetelteti a mászást.
A hegymászó tragédiája az Everest történetének egyik legsúlyosabb, 1996. májusi katasztrófájához kötődik, amely összesen nyolc, köztük a két tapasztalt hegyivezető, Rob Hall és Scott Fischer életét követelte. Dordzse Morup, Cevang Paldzsor és Cevang Szmanla (Tsewang Smanla) az indiai–tibeti határőrség tisztjeiként kísérelték meg elsőként indiai színekben, az északi fal felől meghódítani a csúcsot 1996. május 10-én.
A csoport a késői indulás ellenére - figyelmen kívül hagyva a biztonságos ereszkedéshez szükséges, délután 2 órás visszafordulási szabályt, valamint parancsnokuk, Mohinder Szingh utasítását - folytatta a csúcstámadást. Késő délután érhették el a világ tetejét, ereszkedés közben azonban egy hirtelen lecsapó, a látótávolságot nullára csökkentő hóvihar végzett velük.
A vihar elültével Dordzse Morup feltűnő zöld hegymászóbakancsot viselő testét egy kis barlangban találták meg, mintegy 300 méterre a csúcstól. A „Zöld Bakancsos” az évtizedek során a hegy északi oldalán mászók legismertebb, hátborzongató tájékozódási pontjává és a Halálzóna veszélyeinek szimbólumává vált.
Bár a testet egy kínai expedíció 2014-ben egy kevésbé látható helyre mozgatta a fő útvonalról, az áldozat valódi kiléte egészen a mostani genetikai vizsgálatokig és az indiai kormány hivatalos megerősítéséig megoldatlan rejtély maradt a nemzetközi hegymászótársadalom számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
