Nő volt a híres bronzkori angliai sámán
2026. július 15. 20:24 Múlt-kor
Egy új archeogenetikai vizsgálat bizonyította, hogy a korábban férfinak hitt, nagyjából négyezer éves bronzkori Upton Lovell-i sámán és fémműves valójában nő volt - számolt be róla a The Guardian. A londoni Francis Crick Intézet által elvégzett DNS-elemzés árnyalja a korai fémművességhez és a spirituális vezetőkhöz társított hagyományos nemi szerepeket.
A Stonehenge-től mintegy tizenhat kilométerre nyugatra fekvő Upton Lovell faluban még 1801-ben feltárt sírt a brit bronzkori régészet egyik legjelentősebb leletegyütteseként tartják számon. A Wiltshire Múzeumban őrzött, Kr. e. 1800 körülre datált maradványok mellett a kutatók egy áttört állatcsontokból álló rituális köpeny nyomait, valamint egy rendkívül gazdag fémműves eszközkészletet azonosítottak.
A sírmellékletek között vaddisznóagyarakkal díszített tarsoly, csészévé alakított fosszilis szivacsok, kovakövek, fémmegmunkáló szerszámok, fémek minőségének ellenőrzésére szolgáló próbakő, valamint egy Cornwallból származó zöldkő harci balta is helyet kapott. A csontváz részletes antropológiai elemzése kimutatta, hogy a 165 centiméter magas, a korban kifejezetten robusztus testalkatúnak számító nő jobb csuklójában súlyos ízületi gyulladás alakult ki, ami az élete során végzett folyamatos, egyoldalú fizikai munka - feltehetően a fémek formálása - közvetlen következménye.
A nemi azonosítást a londoni Francis Crick Intézet ősi genomikai laboratóriumának kutatócsoportja végezte el Pontus Skoglund vezetésével. A szakemberek a fogakból és egy lábujjcsontból kinyert minták elemzésével egyértelműen bizonyították az egyén női biológiai nemét, és kizárták annak lehetőségét, hogy a sírban több ember maradványai keveredtek volna össze.
A modern archeogenetikai eljárások nemcsak a nemet tisztázták, hanem azt is megerősítették, hogy a halott az Európa-szerte elterjedt, a kora bronzkorban a Brit-szigeteken is domináns harangedényes kultúra népességéhez tartozott. A kutatók egy korábbi mikroszkópos vizsgálat során aranynyomokat is azonosítottak az eszközök felületén, ami arra utal, hogy a nő csontból, fából vagy rézből készült magokra vékony aranylemezeket kalapálva készített finom ékszereket.
A bronzkor hajnalán a fémművesség a társadalom legkomplexebb technológiai tudásának számított. David Dawson, a Wiltshire Múzeum igazgatója szerint az ércek megolvasztásának és formálásának képessége az adott korban egyfajta spirituális tekintélyt biztosított a mesterembernek. A 19. és 20. századi régészeti paradigma a fegyvereket és a kiemelkedő presztízsű technológiai eszközöket automatikusan férfiakhoz társította, ezért az Upton Lovell-i halottat is több mint két évszázadon át szakállas férfiként, törzsi vezetőként ábrázolták a kiállításokon.
Mary Beard ókorkutató professzor az eredmények kapcsán hangsúlyozta: a DNS-technológia fejlődése ma már lehetővé teszi a korábbi, modern nemi sztereotípiákon alapuló történeti feltételezések korrigálását, egyúttal bizonyítja, hogy a bronzkori nők a korábban feltételezettnél magasabb, akár szakrális és technológiai vezető szerepeket is betölthettek a közösségeikben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
