A Homo sapiens megjelenése előtti faépítményt fedeztek fel Zambiában
2026. július 20. 08:33 Múlt-kor
Mintegy 476 ezer éves, szándékosan megmunkált és összeillesztett faépítmény maradványait azonosították a zambiai Kalambo-vízesésnél a Liverpooli Egyetem és az Aberystwythi Egyetem közös kutatócsoportjának szakemberei. A felfedezés jóval a modern ember, a Homo sapiens megjelenése előtti időszakból származik, és az eddig ismert legkorábbi bizonyítéka a fa szerkezeti célú felhasználásának. Az eredmények alapjaiban kérdőjelezik meg a kőkorszaki ősemberek kizárólagosan nomád életmódjáról alkotott korábbi tudományos feltételezéseket.
A Zambiában és Tanzánia határán fekvő lelőhelyen feltárt leletek kormeghatározását lumineszcenciás eljárással végezték el Geoff Duller és Larry Barham professzorok vezetésével, mivel a szénizotópos radiokarbon módszer ilyen időléptékben már nem alkalmazható.
Az elemzés kimutatta, hogy az egyelőre ismeretlen hominida faj által készített építmény mintegy 476 ezer éves. A vizes, oxigénhiányos közegben kivételesen jó állapotban fennmaradt fatörzseken kőeszközöktől származó vágásnyomok láthatók. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy az alkotók tudatosan faragták és illesztették egymáshoz a rönköket, feltehetően egy emelvény vagy megemelt munkaterület alapjaként. A területen további, mintegy 324 ezer éves faeszközöket, köztük egy éket is azonosítottak.
A Homo sapiens legkorábbi, széles körben elfogadott maradványai a marokkói Dzsebel Irhud (Jebel Irhoud) lelőhelyről származnak, és korukat nagyjából 315 ezer évre becsülik. Ez azt jelenti, hogy a kalambói faépítményt több mint 150 ezer évvel a modern ember feltételezett megjelenése előtt emelték.
A felfedezés ellentmond annak a hagyományos régészeti elméletnek, miszerint a korai kőkorszak emberei folyamatosan vándorló életmódot folytattak, és nem fektettek energiát lakókörnyezetük tartós átalakításába. A bőséges vízforrást és táplálékot kínáló folyóvölgyben a jelek szerint a korai emberfélék elegendő időt töltöttek ahhoz, hogy tervezést, megfelelő eszközöket és jelentős fizikai erőfeszítést igénylő, állandó struktúrákat hozzanak létre.
A zambiai eredmények rávilágítanak arra, hogy a kőkorszak technológiai kultúrája sokkal összetettebb volt a korábban feltételezettnél. Az őskori mindennapokban a fa központi szerepet játszott, jóllehet szerves anyagként az esetek túlnyomó többségében az enyészeté lesz. Ezt támasztják alá a közelmúlt más párhuzamos felfedezései is. 2025-ben a délnyugat-kínai Kantangcsing (Gantangqing) területén 250 és 361 ezer év közötti ásóbotokat, 2026-ban pedig a görögországi Marathúsza (Marathousa) lelőhelyen 430 ezer éves, kézben tartott faeszközöket azonosítottak a kutatók.
Bár ezen leletek is kiemelkedőek, az összeillesztett kalambói rönkök továbbra is a legkorábbi bizonyítékai a fa építészeti hasznosításának, ami a szakértők szerint egy eddig láthatatlan "fakorszak" létezésére utal. A lelőhely tudományos súlyát egyértelműen jelzi, hogy Zambia 2026. március 5-én hivatalosan is felvette a Kalambo-vízesés nemzeti emlékművet az UNESCO világörökségi javaslati listájára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
