Elszenesedett faanyagok vizsgálatával datáltak egy mükénéi palotát
2026. július 20. 12:01 Múlt-kor
A dendrokronológia és a szénizotópos kormeghatározás ötvözésével sikerült pontosan datálni az ókori Spárta közelében feltárt mükénéi palota építésének idejét. Az elszenesedett faanyagok elemzése bizonyította, hogy a bronzkori épületegyüttest a Krisztus előtti 15. században emelték, ami módszertani áttörést jelent a dél-európai régészeti lelőhelyek abszolút kronológiájának felállításában.
A Taigetosz hegység lábánál fekvő lelőhelyen 2010 és 2021 között végzett ásatások során több mint száz elszenesedett famintát - többségében a felső szintet tartó oszlopok és gerendák maradványait - tártak fel a régészek. A kutatócsoport 96 bronzkori mintát elemzett, amelyek 97,9 százaléka tűlevelű fafajokhoz, elsősorban borókához és feketefenyőhöz tartozott. Mivel a szenesedett faanyagok a hagyományos évgyűrűvizsgálathoz túl kevés gyűrűt őriztek meg, a szakemberek saját helyi kronológiát állítottak fel.
Ezt a Peter I. Kuniholm által a törökországi Gordionban kidolgozott, a térségben egyedüliként rendelkezésre álló regionális adatsorokkal vetettek össze. A pontosság érdekében tizenhét mintát a krakkói Abszolút Kormeghatározási Laboratóriumban (Absolute Dating Laboratory) gyorsítótömeg-spektrometriás radiokarbon-vizsgálatnak és úgynevezett oszcilláció-illesztésnek is alávetettek.
A mérési eredmények alapján a legkiterjedtebb borókából származó faminta legkülső évgyűrűje Krisztus előtt 1468-ból, míg a feketefenyőé 1463-ból származik. Mivel az eredeti rönkök kérge és legkülső rétegei az évezredek során megsemmisültek, ezek az évszámok hivatalosan terminus post quem (a legkorábbi lehetséges) dátumot jelölnek. Ez azt jelenti, hogy a palota tényleges felépítése az ezen éveket követő évtizedekben történt meg.
Egy későbbi építési fázishoz köthető tölgyminta elemzése azt is igazolta, hogy az épületegyüttesben a Krisztus előtti 1380 és 1248 közötti időszakban is zajlottak munkálatok. Az adatok alapján az Ágiosz Vaszíliosz-i központ elsősorban a késő helladikus (mükénéi) kor IIA időszakának végén, illetve a IIB szakaszban élte virágkorát.
A lelőhely jelentősége 2008-ban vált egyértelművé, amikor egy földmunka során a görög nyelv legkorábbi ismert lejegyzésére szolgáló lineáris B írással telerótt agyagtáblák kerültek elő. A felfedezés bizonyította, hogy a terület a dél-peloponnészoszi Lakónia eddig ismeretlen, de kulcsfontosságú mükénéi palotaközpontja volt. A lelőhely kormeghatározása eddig szinte kizárólag a kerámiatöredékek hagyományos elemzésén alapult, ami tágabb és pontatlanabb kereteket eredményezett.
A jelenlegi kutatás legfőbb jelentősége, hogy igazolja: a rosszabb megőrződési állapotú, szenesedett dél-európai faanyagok esetében is lehetséges az évgyűrűelemzés és a szénizotópos eljárás kombinálásával olyan egzakt kronológiai keret megalkotása, amely a jövőben pontosíthatja a mediterrán térség teljes őstörténetét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
