Életerős lovakat áldoztak fel temetéseiken a szkíták
2026. július 20. 13:13 Múlt-kor
A vaskori szkíták nem öreg vagy beteg állatokat, hanem erejük teljében lévő, egészséges lovakat áldoztak fel elit temetkezéseik során - derül ki a Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban megjelent legújabb orosz régészeti tanulmányból. A Natalja Szpasszkaja vezette kutatócsoport eredményei rávilágítanak arra, hogy a kaukázusi régió nomád népessége rendkívüli lóállománnyal rendelkezett, ami lehetővé tette a legértékesebb példányok rituális célú feláldozását, és ezzel átírja a korszak temetkezési szokásairól alkotott eddigi tudományos képet.
A kutatók a dél-oroszországi Sztavropoli határterületen található, Krisztus előtt 430 és 300 között használt Novozavegyennoje-III kurgán temető leletanyagát vizsgálták meg. Az elemzés során harmincnyolc-negyvenegy lótól származó, több mint kétszáz fog- és csontmaradványt vetettek alá kormeghatározásnak.
A tudósok négy különböző, egymást kiegészítő módszert - köztük a fogcement évgyűrűszerű rétegeinek mikroszkópos vizsgálatát, a fogkorona kopásának mérését és a csontváz érettségének elemzését - alkalmaztak az állatok elpusztuláskori életkorának pontos megállapítására. A több mint kétezer-háromszáz éves leletek a halomsír (kurgán) különböző részeiből, az árokból, a töltésből és magából a sírgödörből kerültek elő.
Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a vizsgált állatok döntő többsége öt és tizenöt év közötti, fizikai csúcspontján lévő egyed volt. Ezeket az életerős lovakat a halomsírt övező árkokban és magában a sírhalomban helyezték el, ami a legünnepélyesebb rituálékhoz való kapcsolódásukat mutatja. Ezzel szemben a kifejezetten fiatal, egy és három év közötti csikók maradványait túlnyomórészt a sírgödrökben, az elhunytak közvetlen közelében tárták fel. A szakemberek ebből arra következtetnek, hogy az ifjú állatokat a túlvilági útra szánt búcsúlakomák, a halotti torok élelmiszereként hasznosították, míg a felnőtt példányokat presztízsokokból áldozták fel.
A Krisztus előtti 8. és 3. század között az eurázsiai sztyeppéket uraló lovasnomád szkíták életében a ló központi szerepet játszott: hátasként, igavonóként, táplálékforrásként és a komplex hitvilág nélkülözhetetlen elemeként is szolgált. A mostani felfedezés azért kiemelkedő jelentőségű, mert a szibériai Altaj hegységben feltárt szkíta sírokban jellemzően tizenöt évnél idősebb, munkára már alkalmatlan lovak maradványait találták meg.
A Novozavegyennoje-III lelőhely kaukázusi leletei ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a térség elitje hatalmas vagyonnal és akkora ménesekkel rendelkezett, hogy megengedhette magának a legkiválóbb egyedek rituális elpusztítását is.
A kurgánban talált további leletek, köztük görög vörösalakos kerámiák és kolkhiszi aranyékszerek alátámasztják, hogy a vizsgált terület a szkíta, a kaukázusi és az antik görög világ gazdag kulturális és kereskedelmi csomópontja volt, ahol a lovak tudatos és nagyszabású áldozata a hatalom és a társadalmi státusz reprezentációjának legfőbb eszközévé vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
