Tudatosan telepítettek halakat hétezer éve a magashegyi tavakba Norvégiában
2026. július 20. 19:11 Múlt-kor
Hétezer éves, fából készült halcsapdák maradványait tárták fel a dél-norvégiai Tesse-tó térségében, ami bizonyítja, hogy a skandináv mezolitikumi közösségek tudatosan telepítettek halfajokat a magashegyi tavakba. A felfedezés alapjaiban írja át a vadászó-gyűjtögető társadalmak környezetalakító képességéről alkotott korábbi tudományos képet.
A régészeti feltárás során előkerült, a tómederbe vert cölöpökből álló egykori halfogó karámokat radiokarbonos kormeghatározással vizsgálták meg a szakemberek. Az elemzések megerősítették, hogy a létesítményeket Krisztus előtt 5000 körül, a kőkorszakban használták folyamatosan. Bár a biológusok és régészek több mint egy évszázada sejtik, hogy a norvég hegyi vizekben élő halak jelentős része mesterséges betelepítés révén került jelenlegi élőhelyére, az Antiquity folyóiratban bemutatott leletegyüttes az első olyan empirikus, tárgyi bizonyíték, amely pontos kronológiai keretbe helyezi ezt a tudatos ökológiai beavatkozást.
A gleccserek mintegy tízezer évvel ezelőtti (Kr. e. 8000 körüli) visszahúzódása után az első emberi csoportok fokozatosan birtokba vették Dél-Norvégia hegyvidéki belső területeit. A régió sajátos domborzati viszonyai – a meredek vízesések és a sebes sodrású folyószakaszok – azonban természetes akadályt képeztek, amelyek megakadályozták a halak önálló feljutását a magasabban fekvő tavakba.
Ezen korlátok leküzdése érdekében a korabeli népesség aktívan beavatkozott a természet rendjébe: az alacsonyabban fekvő természetes élőhelyekről sebes pisztrángokat szállítottak a hegyi vizekbe, hogy ott új, tartósan fenntartható és kiaknázható populációkat hozzanak létre.
A kutatást vezető Axel Mjærum rámutatott: a sebes pisztráng magas kalóriatartalma, jelentős testmérete és viszonylag könnyű halászhatósága miatt ideális fajnak bizonyult a magashegyi tavak betelepítéséhez. A skandináv mezolitikum időszaka a régióban még megelőzte a mezőgazdaság megjelenését, így a csapdákat építő és a halakat áttelepítő csoportok kizárólag vadászó-gyűjtögető-halász életmódot folytattak.
A felfedezés megdönti azt a hagyományos felfogást, miszerint a természeti környezet és az ökoszisztémák átfogó, tudatos formálása kizárólag a neolitikus forradalomhoz, vagyis a letelepedett, földművelő és állattartó társadalmak megjelenéséhez köthető. A több évezredes ökológiai beavatkozás hatása olyannyira tartósnak bizonyult, hogy a Tesse-tó jelenlegi pisztrángállománya genetikailag ma is a hétezer évvel ezelőtt betelepített egyedek közvetlen leszármazottja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
