Visszatérnek Robin Hood eredeti középkori gyökereihez

2026. június 18. 20:18 Múlt-kor

A történelmi mítoszrombolás legújabb állomásait Michael Sarnoski filmrendező a brit mozikban a héten debütáló The Death of Robin Hood című alkotása, valamint Amy S. Kaufman középkorkutató 2025-ös, The Traitor of Sherwood Forest című, magyarul nemrég A sherwoodi erdő árulója címmel megjelent regénye jelenti.

A BBC-nek nyilatkozó alkotók a 12. században kialakult, majd kétszáz évvel később írásban is rögzített archaikus balladákhoz nyúltak vissza. Ezekben a korai forrásokban a központi karakter nem egy jóságos nemesúr, hanem egy esendő, gyakran erőszakos személy, aki a hatalommal való szembenállás során puszta élvezetből is rabolt és gyilkolt. Az új megközelítések a történelmi források alapján számolnak le az 1938-as Errol Flynn-féle mozi, valamint a kultikussá vált 1973-as Disney-rajzfilm által rögzült családbarát képpel.

A történészi konszenzus szerint egyetlen valós, konkrét történelmi személy sem azonosítható a figurával. A legenda a kora középkori, végletekig egyenlőtlen társadalmi viszonyok között, a szegény parasztság és a gazdag földbirtokosok közötti feszültségből táplálkozva született meg a szájhagyományban. Az eredeti angol mondákban Robin Hood nem a később ráaggatott loxley-i nemesúr volt, hanem egy úgynevezett yeoman, vagyis egy paraszti sorból származó, kisbirtokos szabadember. Célpontjai a korrupt papság és a hatalmukkal visszaélő helyi urak voltak. Bár a szegényekkel szolidáris volt, megsegítésük eredetileg nem szerepelt a fő céljai között, ahogyan a romantikus szálat jelentő Marian is csupán a 16. században került be a narratívába.

A mítosz gyökeres torzulása a 16. századra, VIII. Henrik angol király uralkodásának idejére tehető. A társadalmi feszültségeket csatornázó figurát az uralkodó osztály fokozatosan kisajátította: az egykori lázadóból törvénytisztelő nemesember lett, aki már nem a fennálló társadalmi rendet kérdőjelezte meg, hanem a hatalmától megfosztott, jogos király, Oroszlánszívű Richárd oldalán harcolt a hatalombitorló Földnélküli János herceg ellen.

A katolikus egyházzal szakító Tudor-korban ráadásul a karakter eredeti Szűz Mária-tiszteletét is eltüntették a történetből. A pacifista, erkölcsileg feddhetetlen kép véglegesítését a 19. századi viktoriánus gyermekirodalom, majd a huszadik századi hollywoodi filmipar fejezte be.

A történelmi gyökerekhez való kortárs visszatérés jelentősége az elemzők szerint túlmutat az egyszerű mítoszromboláson. Amy S. Kaufman és Michael Sarnoski rámutatott: az eredeti balladák hőse azért releváns napjainkban, mert egy morálisan összetett figura egy bonyolult világban. Az idealizált, fekete-fehér jó-rossz felosztással szemben a 21. század hatalmi koncentrációi pontosan azokat a szürke zónákat és erkölcsi dilemmákat hozzák ismét felszínre, amelyeket a középkori parasztság is megélt, mielőtt az egymást váltó korszakok a saját politikai és kulturális céljaik szerint átírták volna az angol folklór legismertebb legendáját.