Ókori egyiptomi hercegnők fegyverhasználatát bizonyítja egy kutatás
2026. július 19. 18:04 Múlt-kor
A Középbirodalom korában élt ókori egyiptomi hercegnők nem csupán szimbolikus okokból kaptak fegyvereket a sírjukba, hanem még életükben aktívan használták is azokat, derül ki a Frontiers in Environmental Archaeology című tudományos folyóirat legfrissebb számából. Zeinab Hashes és kutatócsoportja a dahsúri piramiskomplexumban feltárt királyi múmiák csontvázainak újraelemzésével bebizonyította, hogy a nők fizikailag megterhelő, fegyveres tevékenységeket végeztek.
A vizsgált hat múmiát az 1890-es években tárták fel a dahsúri nekropoliszban, de a maradványok évtizedekre feledésbe merültek, és csak 2020-ban, egy kairói Egyiptomi Múzeumban tartott raktárrendezés során azonosították őket újra.
A leletanyagban II. Amenemhat fáraó négy leánya, Ita, Henmet, Itaweret és feltételezhetően Szathathormerit, valamint a későbbi Nubhotep hercegnő és Hór fáraó földi maradványai szerepelnek. A gondos mumifikálás ellenére a lágyrészek az évezredek során porrá váltak, a koponyák pedig az 1900-as évek elején elvesztek, ám a vázrendszer épségben maradt részei lehetővé tették az életkor és a fizikai terhelés pontos meghatározását.
A hercegnők sírjaiban a régészek hagyományosan férfiakhoz társított tárgyakat, többek között íjakat, nyilakat és tőröket találtak. Ita koporsója például egy rendkívül díszes tőrt rejtett. A csonttani elemzések feltárták, hogy a nők felsőtestén és karjain a tapadási helyek rendkívül erősek, ami az izomzat folyamatos, nagy intenzitású igénybevételére utal.
Zeinab Hashes megállapítása szerint az íjhúr ismétlődő megfeszítése vagy a fegyverek stabilizálása egyértelműen bizonyítja, hogy az elhunytak életvitelszerűen forgatták az eszközöket. A 28 és 34 év közötti Ita csontozata buzogányok és tőrök használatára utal, míg a hasonló korú Itaweret, valamint Nubhotep hercegnő képzett íjászok lehettek.
Az aktív életmód a sérülések számában is megmutatkozott. Itaweret csontvázán jól gyógyult bordatöréseket és lábfejsérüléseket azonosítottak, amelyeket nagy valószínűséggel egy esés vagy erős ütés okozott vadászat, esetleg katonai kiképzés közben. A szövődménymentes gyógyulás azt jelzi, hogy a királyi család tagjai a kor színvonalához képest kiváló orvosi ellátást kaptak. A vizsgálatok emellett ritka gerincelváltozásokat is kimutattak a testvéreknél, ami a fáraókori uralkodócsaládokra jellemző szoros vérrokonság, az endogámia biológiai következménye.
Az egyiptomi Középbirodalom (Kr. e. 2055 és 1650 között) a politikai konszolidáció és a kulturális virágzás korszaka volt, amelynek egyik legfontosabb temetkezési helyszíneként szolgált Dahsúr. A tudomány a női sírokban talált fegyvereket eddig leginkább státuszszimbólumként vagy a túlvilági utazást segítő mágikus védelmező eszközként értelmezte.
Az új kutatás azonban fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a tizenkettedik és tizenharmadik dinasztia elitjéhez tartozó nők a valóságban is részt vettek a vadászatokon vagy fegyveres gyakorlatokon, így az ókori egyiptomi nők társadalmi szerepköre sokkal kiterjedtebb volt a korábban feltételezettnél.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
