Amikor 1935. április 10-én Berlin egét ellepték a Luftwaffe repülőgépei, és utcáit több tízezer ember sorfala szegélyezte, nem egy uralkodó koronázását ünnepelték, hanem Hermann Göring és Emmy Sonnemann esküvőjét. Ez a nap szimbolikus volt: egy közepes tehetségű színésznő végleg belépett a történelembe mint a Harmadik Birodalom „First Ladyje”. De ki volt valójában ez az asszony, aki a náci rendszer legfényűzőbb díszletei között élte életét?

Emmy Sonnemann 1893-ban született Hamburgban egy jómódú kereskedőcsalád ötödik gyermekeként, apja csokoládégyáros volt. A jó és szeretetteljes neveltetést kapott leány életének első szakasza mentes volt a politikától; a polgári kényelem és a művészetek iránti vonzalom határozta meg. Egy hamburgi Shakespeare-élmény fordította a színészet felé, amelyet anyja saját be nem teljesült álmai okán is támogatott, apja viszont hallani sem akart róla. Végül a hamburgi Thália Színház színiiskolájának ösztöndíja döntötte el a kérdést. Első hivatalos szerepét a monarchiabeli Aussig (ma Ústí nád Labem) város színházában kapta, később Münchenben játszott, majd a bécsi Népszínház művésze lett. Ausztria–Magyarország széthullását követően Stuttgartba, később Wiesbadenbe ment.

Megnyerni a férfit és a pártot

Emmy színészi karrierje Weimarban teljesedett ki, ahol a Nemzeti Színház megbecsült, bár nem korszakalkotó tagja lett. Játéka mentes volt a modern drámai mélységektől; ő a klasszikus, kissé patetikus naiva szerepkörében mozgott otthonosan.

A sikeres, de magányos színésznő élete (első férjétől, a szintén színész Karl Köstlintől ötévnyi házasság után, a munka miatti különélés miatt 1921-ben vált el) 1932-ben vett éles fordulatot, amikor megismerkedett Hermann Göringgel, aki éppen a náci párt gyűlése miatt érkezett Weimarba. Göring ekkor még gyászolta első feleségét, a svéd Carint, akit valóságos kultusz övezett a náci mozgalomban. Emmynek nem volt könnyű dolga: egy „szent” helyét kellett átvennie. Tapintatával és türelmével azonban sikerült megnyernie a férfi bizalmát, sőt a pártvezetés szimpátiáját is, miközben Göring minden elvárásának megfelelt. 1932 második felétől mind weimari, mind berlini találkozásaik nagyobb feltűnést keltettek, mivel az 1932. júliusi választásokat megnyerő Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) Hermann Göringet jelölte a Reichstag elnökének. Nem sokáig lehetett leplezni a kapcsolatot azzal, hogy Berlinben Emmy hivatalosan Göring személyi titkáraként jelent meg. Hitler kancellári kinevezése után Hermann politikai pályája még inkább felívelt, hiszen az új kormányban a három náci tag egyike volt tárcanélküli miniszterként, illetve a porosz belügyminisztérium, majd a légügy birodalmi biztosa, 1933 áprilisától pedig a porosz miniszterelnöki címet is megszerezte. A férfi megnőtt hatalma Emmynek is kapóra jött Berlinben, hiszen az egyik helyi színház, a Schauspieltheater ajánlott neki szerepet, 1934-től pedig a filmvásznon is feltűnt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. nyár számában olvasható.