Újra eredeti funkciójukat töltötték be az ókori gyalogátkelők Pompejiben
2026. június 26. 17:04 Múlt-kor
Egy heves vihar következtében eredeti, kétezer évvel ezelőtti rendeltetésüknek megfelelően funkcionáltak Pompeji ókori gyalogátkelői, miután a hirtelen lezúduló esővíz folyóvá változtatta a régészeti park utcáit. Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatójának hivatalos tájékoztatása szerint a természeti jelenség károkat nem okozott, ugyanakkor gyakorlati példán keresztül bizonyította a római kori várostervezés és csapadékvíz-elvezetés egyedülálló hatékonyságát.
A dél-olaszországi romváros felett a hét elején átvonuló vihar rövid idő alatt jelentős mennyiségű csapadékot zúdított a területre. A víz elárasztotta az ókori település kikövezett utcáit, így a látogatók arra kényszerültek, hogy a kiemelt járdaszigetek között elhelyezett nagyméretű, szabályos kőtömböket használják az átkelésre.
Ezek az építészeti elemek pontosan azt a célt szolgálták a jelenkori turisták számára, mint a város egykori lakóinak közel két évezreddel ezelőtt: lehetővé tették az utca túloldalára való száraz lábbal történő átjutást. Zuchtriegel a közösségi média felületein közzétett beszámolójában kiemelte, az extrém időjárási körülmények testközelből mutatták meg az ókori római mérnökök által megálmodott városrendezési megoldások meglepő modernitását és működőképességét.
Pompeji utcahálózata a korabeli hidrológiai ismeretek magas fokú alkalmazását tükrözi. A Vezúv vulkán Krisztus után 79-ben bekövetkezett kitörése által elpusztított és vulkáni hamuval konzervált városban nem mindenhol épült zárt földalatti csatornahálózat. Az esővizet, a közkutak túlcsorduló vizét és a háztartási szennyvizet szándékosan az utcákra vezették, amelyek nyitott vízelvezető árkokként funkcionáltak a tengerszint irányába.
A járókelők védelme érdekében a rómaiak szokatlanul magas járdákat építettek, az útkereszteződésekben pedig masszív kőlapokat, lépőköveket helyeztek el. Ezek az objektumok olyan, szabványosított távolságra helyezkedtek el egymástól, hogy a teherhordó szekerek és harci kocsik tengelyei és kerekei pontosan átférjenek közöttük, miközben a gyalogosforgalom is zavartalan maradt a hömpölygő víz felett.
A mostani esemény tudományos és műemlékvédelmi szempontból is figyelemre méltó, mivel igazolja az ókori infrastrukturális beruházások rendkívüli tartósságát. Az a tény, hogy a helyi vulkáni kőzetből faragott, évszázadokon át a föld alatt nyugvó bazalttömbök ma is tökéletesen ellátják eredeti funkciójukat egy modernkori felhőszakadás idején, rávilágít a birodalmi útépítés precizitására.
A régészeti park szakemberei szerint a jelenség rávilágít arra a tényre is, hogy a római mindennapok fizikai valóságának megértéséhez az épített örökség és a szélsőséges időjárási jelenségek interakciója is kézzelfogható tapasztalatot nyújt a modern társadalom számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
