Rituális medvebőrnek hitték Svédország legrégebbi cipőjét
2026. június 26. 16:16 Múlt-kor
Nyolcvan évig tévesen medvebőrként tartották nyilván, egy új elemzés azonban bebizonyította, hogy Svédország eddig ismert legrégebbi cipőjét rejti egy upplandi vaskori temetkezés. A Fornvännen régészeti folyóirat legfrissebb számában publikált, római vaskorra datálható, elit sírból előkerült lelet árnyalja a korai skandináv temetkezési szokásokról és a birodalommal ápolt kapcsolatokról alkotott eddigi képet.
A leletegyüttest még 1943-ban tárta fel Harry Thålin régész a kelet-upplandi Igelsta-Västerängen egyik monumentális, tizenhárom méter átmérőjű halomsírjában. A feltárás során egy római bronzüst, ivószarvak veretei, valamint hamvasztott emberi és temetetlen állati csontok kerültek elő. Az üst alja és egy fatálca között talált bőrmaradványokat a szakemberek évtizedeken át rituális medvebőrként azonosították, mivel a skandináv elit sírokban gyakran fordultak elő hasonló leletek, jóllehet azokat általában medvekarom is kísérte.
A Svéd Nemzeti Történeti Múzeum raktárában őrzött anyag 2023-as újraelemzése során azonban kiderült, hogy a bőrön látható D-alakú vágások és a kopásnyomokat mutató fűzőlyukak egyértelműen egy lábbeli rögzítési pontjai. A bronzüstből kioldódó rézsók által konzervált, az előzetes DNS-vizsgálatok alapján mókus- vagy kutyaféle bőréből készült cipő a Krisztus utáni 1-3. századból származik.
A kutatók megállapítása szerint a magas szárú, zárt kialakítású lábbeli helyi mesteremberek munkája, amely ugyanakkor erős római stílusjegyeket hordoz. A felfedezés történelmi jelentőségét az adja, hogy rávilágít: a skandináv közösségek nem pusztán passzív befogadói voltak a Római Birodalomból származó luxuscikkeknek, hanem a helyi kézművesek aktívan adaptálták a provinciális divatot.
A radiokarbonos kormeghatározás egy rendkívül összetett temetkezési történetet tárt fel. A sírban talált emberi maradványok egy korábbi, a Krisztus előtti 4-3. század közötti (Kr. e. 405-209) periódusból származnak, míg a római üst, a benne lévő juh- vagy kecskecsontok, valamint a cipő évszázadokkal később, egy már meglévő, ősi jelentőséggel bíró kultikus helyre kerültek.
A cipő elhelyezése egyértelműen rituális célokat szolgált, hiszen nem egy halott lábán találták meg, hanem tudatosan a fémedény alá rejtették. Bár a későbbi skandináv mitológiában és az izlandi sagákban megjelenő, a túlvilági utazást segítő cipők koncepciója évezredes távlatban nem vetíthető vissza közvetlenül a vaskorra, a lelet jól példázza a lábbelik szakrális szerepét a korai észak-európai halottkultuszban.
Az újbóli vizsgálat nemcsak Svédország legrégebbi lábbelijét adta vissza a tudománynak, hanem bebizonyította azt is, hogy a múzeumi raktárakban őrzött anyagok modern analitikai módszerekkel történő újraértékelése alapvetően formálhatja át a vaskori társadalmak elitjének rítusairól alkotott eddigi ismereteket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
