Őskori emberi DNS-t találtak európai barlangok falain
2026. június 27. 15:43 Múlt-kor
Kutatók első alkalommal mutatták ki, hogy az őskori emberi DNS évezredeken át képes megőrződni a barlangok falain. A Nature Communications folyóiratban publikált, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet vezetésével készült tanulmány szerint a felfedezés csontleletek hiányában is lehetővé teszi a barlangokat használó őskori populációk genetikai vizsgálatát.
A nemzetközi First Art projekt keretében a szakemberek tizenegy spanyolországi és portugáliai barlang huszonnégy sziklarajzpaneljét vizsgálták meg. Összesen ötvennégy mintát elemeztek, köztük festékanyagokat, cseppkőkérgeket, valamint kontrollként festetlen falfelületeket és üledéket. Az eredmények alapján öt minta tartalmazott hiteles, őskori emberi mitokondriális DNS-t.
A portugáliai Escoural-barlangban egy festékréteg feletti kalcitkéregből, valamint két festetlen falfelületről is sikeresen vontak ki genetikai anyagot, míg a spanyolországi Covarón-barlangban szintén a festetlen, sziklarajzok melletti részek bizonyultak eredményesnek.
A genetikai elemzés kimutatta, hogy három minta túlnyomórészt női, egy pedig férfi DNS-t tartalmaz, egy esetében pedig nem tudták meghatározni a biológiai nemet. A Covarón-barlangból származó minták magi DNS-ének vizsgálata megerősítette, hogy az egyedek a modern emberek, azon belül is a nyugat-európai vadászó-gyűjtögetők genetikai csoportjába tartoztak.
Két minta esetében egyáltalán nem találtak állati eredetű DNS-t, ami Alba Bossoms Mesa, a kutatás vezető szerzője szerint arra utal, hogy a genetikai anyag közvetlenül az emberektől, testnedvek révén került a sziklára. A szakemberek a híres Altamira-barlangból származó, festékszórásra használt őskori madárcsontot is megvizsgálták, de abból az erős modern emberi szennyeződések miatt nem sikerült értékelhető őskori DNS-t kinyerni.
A felfedezés mérföldkő a régészet és a paleogenetika történetében. A tudósok korábban az őskori közösségek és a barlangművészet kapcsolatát elsősorban a stílusjegyek, a kémiai összetétel és a ritkán előkerülő csontmaradványok alapján próbálták rekonstruálni. Matthias Meyer paleogenetikus és Hipólito Collado Giraldo régész kiemelte, az új megközelítés lehetővé teszi, hogy a régészeti lelőhelyek és az üledékrétegek megzavarása nélkül tanulmányozzák a korai ember viselkedését.


szerkesztőségét!
