Felkerült az UNESCO világörökségi listájára az ókori Szardeisz
2026. június 26. 18:18 Múlt-kor
Közel hét évtizedes, folyamatos amerikai és török régészeti feltárást követően az UNESCO világörökségi listájára került a nyugat-törökországi ókori Szardeisz városa. A Harvard és a Cornell egyetemek által koordinált, 1958 óta zajló expedíció a világ egyik leghosszabb ideje működő intézményes ásatása, amelynek eredményei alapvetően írták át a pénzverés feltalálásáról ismert Lüd Birodalomról és az anatóliai civilizációkról alkotott történelmi ismereteket.
Az ókori városmag feltárása a modern amerikai régészet történetének egyik legjelentősebb vállalkozása. A szisztematikus kutatási szakasz a huszadik század közepén vette kezdetét George M. A. Hanfmann régész és Henry Detweiler építész vezetésével.
A szakemberek a korai évtizedekben rekonstruálták a város monumentális fürdő- és gümnaszion-komplexumát, valamint az ókori világ eddig ismert legnagyobb zsinagógáját. Benjamin Anderson, a Cornell Egyetem művészettörténésze szerint az elmúlt időszakban a kutatások fókuszába a bizánci kori akropolisz, a perzsa időszakból származó hulladékgödrök, egy ókori bevásárlónegyed és egy aranyfinomító műhely feltárása került. A hordaléksíkságon fekvő lelőhelyen a régészeknek esetenként tizenkét méter mély árkokat kell ásniuk az alsóbb szintek eléréséhez, amelyeket a rétegtani zavarok miatt rendkívül bonyolult kronológiailag szétválasztani.
Szardeisz az ókor egyik legfontosabb stratégiai csomópontja volt a Földközi-tenger és az anatóliai fennsík között. A vaskori Lüd Birodalom fővárosaként a Kelet és Nyugat kulturális és gazdasági találkozási pontjaként funkcionált. A lüdök nevéhez fűződik a világ első vert fémpénzeinek megalkotása, utolsó uralkodójuk, Kroiszosz (Krőzus) gazdagsága pedig már a maga korában legendává vált.
A várost később Nagy Sándor hódította meg, majd az évszázadok során a Római, a Bizánci és az Oszmán Birodalom uralma alá került. Mivel a területre nem épült modern nagyváros, a kutatók a kora bronzkortól (Kr. e. 3. évezred) napjainkig tartó, háborítatlan betelepüléstörténetet tudnak vizsgálni. A jelenlegi kutatások kiterjednek a város temetkezési kultúrájának és a településtől tíz kilométerre északra fekvő Bin Tepe hatalmas halomsírjainak (tumulusainak) felmérésére is.
Az UNESCO világörökségi státusz elnyerése nemcsak a hetvenéves intézményes kutatómunka tudományos elismerése, hanem a lelőhely fizikai megóvásának is elengedhetetlen eszköze. A romterületet a természetes erózión és a mezőgazdasági művelés okozta károkon túl a kincskeresők ipari méretű pusztítása is fenyegeti; az illegális feltárók gyakran robbanóanyagokat és nehéz munkagépeket használnak a sírhalmok megbontásához.
A nemzetközi egyezmény révén a jövőben szigorodhat a műemlékvédelem, és szélesebb körű források nyílhatnak meg a feltárások finanszírozására. A projekt sikerének kulcsát a helyi szakemberek integrációja jelenti: a feltáráson dolgozók több mint fele ma már török kutató és hallgató, ami garanciát nyújt Szardeisz egyedülálló, évezredeken átívelő kulturális örökségének hosszú távú tudományos gondozására.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
