Befejeződött a lajosmizsei Pusztatemplom középkori romjainak állagmegóvása
2026. június 26. 20:29 Múlt-kor
Befejeződött a tizennegyedik században épült lajosmizsei Pusztatemplom maradványainak szakszerű állagmegóvása - számolt be róla a felújítást finanszírozó és koordináló Market Építő Zrt. A középkori kun település egykori gótikus templomának megmentése azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a hódoltság kori pusztítások következtében a Duna-Tisza közén napjainkra alig maradtak fenn felszíni, Árpád-kori vagy késő középkori szakrális építészeti emlékek.
Az örökségvédelmi projekt a ROM Vándor társadalmi felelősségvállalási program hetedik állomásaként valósult meg. A beavatkozás elsődleges célja a rom tartós megóvása és az eredeti, „időtlen” állapot megőrzése volt, elkerülve a túlzott modernizációt. A szakemberek elvégezték a falrepedések összevarrását, a falkoronák vízelvezetését, a kiomlások visszafalazását, valamint a lepusztult felületek és az eredeti vakolatfoltok műemléki konzerválását.
A helyiek által „darázskőnek” nevezett, jellegzetes lyukacsos réti mészkőből emelt falak megmentése mellett az épület egykori szakrális funkciójára egy új kovácsoltvas kereszt, valamint az eredeti gerendafészkekben elhelyezett mécsestartók utalnak.
A történelmi források és a korábbi - az 1930-as és az 1990-es években végzett - régészeti feltárások alapján a Pusztatemplom az egykori Árpád-kori Mizse falu vallási központjának maradványa. A települést a tizenharmadik és tizennegyedik század fordulóján a kunok népesítették be, akik a vizenyős rétekkel és füves pusztákkal övezett vidéken találtak otthonra.
A kutatások - köztük a Kecskeméti Katona József Múzeum szakembereinek vizsgálatai - megállapították, hogy a keletelt, gótikus stílusú, egyhajós és sokszög alakú szentéllyel rendelkező épületet a tizennegyedik-tizenötödik században emelték. Az előkerült kőfaragványok és boltív-töredékek alapján a templomot a tizenötödik század végén boltozattal is ellátták, ami a település akkori gazdagságát jelzi.
A virágzó faluközösség sorsát a tizenhatodik század történelmi viharai pecsételték meg. A mohácsi csatát követő oszmán előretörés, majd a krími tatár csapatok tizenhatodik század végi pusztításai miatt a település végleg elnéptelenedett. A terület a török hódoltság teljes ideje alatt lakatlan maradt, a későbbi évszázadokban pedig a nagykőrösi gazdák használták külső mezőgazdasági területként, ami tovább rontotta a romok állapotát.
A lajosmizsei Pusztatemplom komplex építőipari és műemlékvédelmi eszközökkel végrehajtott stabilizálása a kisebb léptékű, ám a helyi identitás szempontjából pótolhatatlan vidéki romemlékek megmentésének újabb példája. Az elfeledett tizennegyedik századi műemlék a környezetének méltó rendezésével mostantól a régió kulturális hálózatának és turisztikai útvonalainak biztonságosan látogatható, kiemelt pontjává vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
