Az egyre fejlettebb technológia tárhatja fel a lápi múmiák titkait
2022. március 6. 15:53 Múlt-kor
A fiúvá lett lány
1952-ben, a Németország északi felében lévő Windeby közelében egy tőzegkitermelés közben fordított ki a gép egy lápi tetemet. Ahogy a clonycavani férfi, úgy ő sem úszta meg sérülések nélkül, így az egyik keze és a lábszára áldozatul esett a kitermelésnek. A beszámolók szerint a holttest a hátán feküdt, egyik karját pedig a mellkasára tették. A szemét egy gyapjúkendővel kötötték be.
Hogy a bizonytalanság milyen tévutakra viheti a kutatókat, arra a manapság már Windeby I-nek nevezett lelet kiváló példa. Az első vizsgálatok után úgy vélték, hogy az elhunyt egy lány, akit házasságtörés miatt fojtottak a mocsárba.
A szertartás jól rímelt a Tacitus Germaniájában olvasható szokásokkal, amely szerint az áldozat haját leborotválták, és a windebyi lánynak nevezett régészeti lelet esetében ez is megfigyelhető volt.
Sőt, húsz nappal az első Windebyben talált mocsári holttest után előkerült a Windeby II lelet, amely egy fiatal felnőtt férfié volt, akit megfojtottak egy ujjnyi vastag mogyorófaággal.
Mivel ez a lelet néhány méterrel az előző mellett került elő, a történet adta magát: a házasságtörésben résztvevő két felet együtt fojtották meg, és dobták a mocsárba.
Csakhogy 2006-ban DNS-vizsgálatot végeztek a Windeby I leleten, és kiderült, hogy a korábban lánynak tartott holttest valójában egy fiatal fiúhoz tartozik. Ráadásul az is valószínű, hogy a haját nem borotválták le, hanem a régészeti feltárás során semmisült meg, a gyapjúkendő pedig nem a szemek eltakarására szolgált, hanem a hosszú hajat rögzítette a fejhez, és csak a halál után csúszott le a szemekre.
A Windeby köré szőtt történet tulajdonképpen szertefoszlott. Ezt csak megerősítették a radiokarbon vizsgálatok, amelyek szerint Windeby I a Kr. u. első században kerülhetett a földbe, míg Windeby II Kr. e. 380-185 között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
