Szakkarába induló tevekaraván, Nílus parti naplemente, szamárfogat, bivalycsordák, távoli piramisok, arab bazár, vízhordó nők és a századfordulós Egyiptom megannyi csodája elevenedik meg előttünk az ún. laterna magica (bűvös lámpás) segítségével megvilágított „diaképeken”. A modern diavetítő őse kezdetleges formában már valószínűleg a 15. században is megjelent, amikor egy-egy olajlámpa révén néhány, üvegre festett képeket vetítettek ki a falra vagy egy vászonra. A legelfogadottabb elmélet szerint az ősi eszköz korabeli formájának kifejlesztése Christiaan Huygens nevéhez fűződik, aki az 1650-es években álmodta meg a bűvös lámpást. A 19. században már egyre több helyen bukkantak fel vándorok, akik az üveglapok forgatásával már mozgóképeket is elő tudtak idézni „varázsdobozaikból”. A film megjelenésével a diák vetítésének fejlődése megakadt, ennek ellenére még a 20. században is számtalan helyen felbukkant a jól ismert írásvetítőgép.