Ősi angolnacsapdákkal írják újra Ausztrália történetét
2026. április 28. 13:27
Egy több mint 6600 éves, kőből épített angolnacsapda-rendszer bizonyítja, hogy az ausztrál őslakosok már évezredekkel az európaiak megérkezése előtt is fejlett halgazdálkodást folytattak. A Monash Egyetem kutatója szerint a Budj Bim vulkánnál feltárt ősi csatornák és medencék hálózata egyértelműen megdönti azt az eddigi tudományos nézetet, miszerint a kontinens korai lakói kizárólag nomád vadászó-gyűjtögetők lettek volna.
Ian J. McNiven, a Monash Egyetem bennszülött régészettel foglalkozó professzorának tanulmánya szerint az őslakos gunditjmara népesség nem csupán passzívan kiaknázta a természet adta lehetőségeket, hanem tudatosan alakította át a helyi vízrajzi és ökológiai viszonyokat. A nyugat-victoriai régióban, a szunnyadó Budj Bim vulkán ősi bazaltos lávafolyásainál kialakított, szénizotópos kormeghatározással mintegy 6600 évesre becsült rendszer kőgátakból, csatornákból és mesterséges tavakból áll.
Az angolnák tenyésztésére, tárolására és csapdába ejtésére szolgáló komplex építmény mellett a régészek mintegy háromszáz kőfalú építmény maradványait is azonosították a csapdák közelében. Ezek a vélhetően lakóházként funkcionáló struktúrák egyértelműen az európaiak megérkezése előtti tartós, letelepedett életmód bizonyítékaként szolgálnak.
Küzdelem a gyarmatosítás ellen
A nyugati történetírás és a gyarmati narratíva évszázadokig primitív, nomád vadászó-gyűjtögetőkként hivatkozott az ausztrál őslakosokra, ezzel is gyakran legitimizálva a területfoglalásokat. A Budj Bim-i komplex tájformálás azonban fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a gunditjmara közösségek évezredeken át fenntartható, mérnöki pontosságú gazdálkodást és letelepedett életformát folytattak.
A terület őslakosai a 19. században fegyveresen is ellenálltak a brit gyarmatosításnak: az 1830-as évektől az 1860-as évekig tartó, kemény harcokat hozó Eumerella-háborúk során védték földjeiket a betelepülőkkel szemben. Földjeik kisajátítását követően a lakosság jelentős része az 1890-es évektől az 1950-es évekig a Condah-tó melletti anglikán misszióba szorult vissza.
Az ősi halgazdaság és a hozzá kapcsolódó kulturális táj kiemelkedő történelmi jelentőségét elismerve az UNESCO 2019-ben felvette a helyszínt a világörökségi listára. Ez volt az első olyan ausztráliai helyszín, amely kizárólag a bennszülött kulturális értékei alapján érdemelte ki ezt a státuszt. A terület és az akvakultúra ma ismét a hagyományos tulajdonosok, a gunditjmara közösséget képviselő szervezetek kezelésében áll, akik szervezett turisztikai bemutatókkal és hagyományőrző programokkal tartják életben a hatezer éves mérnöki és kulturális örökséget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
