Marilyn Monroe utolsó fotóit is bemutatják Londonban
2026. június 2. 08:18
Marilyn Monroe születésének századik évfordulója alkalmából a londoni National Portrait Gallery (NPG) átfogó centenáriumi kiállításon mutatja be az amerikai színésznő életének utolsó, 1962 nyarán készült fotósorozatát. A csütörtökön nyíló tárlat kurátorai, Rosie Broadley és Georgia Atienza a George Barris fotográfus által készített felvételek elemzésével arra világítanak rá, hogy a popkulturális ikon miként használta tudatosan a fotózásokat megrendült imázsának rehabilitálására élete utolsó, válságos hónapjaiban.
A "Marilyn Monroe: A Portrait" címmel szeptember 6-ig látogatható kronologikus kiállítás fókuszában azok a felvételek állnak, amelyeket George Barris fényképész készített a harminchat éves színésznőről a Santa Monica-i tengerparton 1962 júliusában.
Az NPG kurátorai a Barris-hagyatékot kezelő Caroline Barris közreműködésével korábban ritkán látott, spontán pillanatokat megörökítő próbafelvételeket is a közönség elé tárnak. A képeken nyoma sincs annak a tragédiának, amely néhány héttel később, augusztus 5-én bekövetkezett, amikor Monroe-t holtan találták Los Angeles-i otthonában. A fotókon a színésznő felszabadultnak mutatkozik, az utolsó ismert felvételen pedig egy csókot röpít a kamera felé. Rosie Broadley kurátor tájékoztatása szerint a tengerparti helyszín tudatos választás volt, amely keretbe foglalja a színésznő életét, visszautalva az 1940-es években André de Dienes által készített korai modellfotóira.
A fotósorozat jelentőségét az 1962-es év eseményei adják. Monroe ekkoriban súlyos szakmai és magánéleti válságon ment keresztül: harmadik házassága Arthur Miller drámaíróval véget ért, egészségügyi problémái és krónikus álmatlansága miatt pedig megbízhatatlannak tartották a hollywoodi stúdiók. Miután a gyakori hiányzásai miatt júniusban elbocsátották a "Valamit adni kell" (Something's Got to Give) című film forgatásáról, és a 20th Century Fox kártérítési pert indított ellene, a színésznő önálló pr-kampányba kezdett.
Ennek az imázsépítő stratégiának volt a része az eredetileg a Cosmopolitan magazinnak szánt Barris-fotózás is, amellyel a róla terjesztett negatív pletykákat igyekezett ellensúlyozni. Georgia Atienza szerint ezek a munkák a rehabilitáció eszközei voltak, és egyben a szorongás oldását is szolgálták a sztár számára.
Monroe halálát követően a Cosmopolitan végül elállt a képek közlésétől, a jogokat a brit The Daily Mirror ügynöke vásárolta meg. A felvételek gyorsan a pop-art művészet hivatkozási alapjává váltak; hatásuk megjelenik Pauline Boty és Richard Hamilton brit festők munkáiban is, amelyek szintén helyet kaptak az NPG gyűjteményében.
A tárlat külön kitér Monroe alkotói önrendelkezésére is. Broadley rámutatott: a színésznő végig kontroll alatt tartotta a saját nyilvános képét, a nyersanyagokat maga válogatta, a hibásnak ítélt fotókat pedig egy hajtűvel karcolta át. Bár halála után ezt a gesztust a közönség az öngyűlölet jelének tekintette, a fotográfus visszaemlékezéseiből és a képek utóéletéből - köztük a Barris és Gloria Steinem feminista író által 1986-ban közösen kiadott albumból - egyértelműen kiderül, hogy Monroe tudatosan irányította a róla kialakuló vizuális narratívát a hagyományos stúdiórendszeren kívül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
