Kesztyűje buktatta le, ezért került fogságba a hazaútja során az álruhás Oroszlánszívű Richárd
2024. október 14. 18:05 Múlt-kor
Álruha és hajótörés
Richárd 1192 októberében kelt útra Akkóból. A legjobb döntés valószínűleg az lett volna, ha egészen az angol partokig hajón teszi meg az utat, mivel egy szárazföldi út – számos ellensége miatt – rendkívüli veszélyeket rejtett magában.
A tengeribetegségben szenvedő, ráadásul korántsem korának legjobb tengerészei közé tartozó Richárd azonban nem volt hajlandó Angliáig hajóval utazni, ezért – egy rövid hajókázás után – a szárazföldön történő hazatérés mellett döntött.
A legenda szerint Richárd hajója a rossz időjárás miatt először Korfun kötött ki. A fogadtatás finoman szólva sem volt a legbarátságosabb: a szigeten tartózkodó kalózok egyből rátámadtak a királyi csapatra, de hamarosan rájöttek, hogy előbb érdemes meghallgatni az Oroszlánszívű ajánlatát.
Az uralkodó egy igen szép összeget ajánlott fel a kalózkapitánynak, ha társaival együtt elviszi őket a Bizánc fennhatósága alatt álló Raguza (ma Dubrovnik) városába. A kalózvezér természetesen nem utasította vissza az ajánlatot.
Richárd búcsút int a Szentföldnek 1192 októberében
Richárd húsz kísérőjével együtt szakállt növesztve, szegényes álruhában, zarándoknak (más források szerint templomos lovagnak) öltözve tette meg a nem teljesen zökkenőmentes, ám végül sikeres utat a dalmát partokig. A szerencsés kalandot a raguzai székesegyháznak tett bőkezű adománnyal hálálta meg Istennek, ez azonban felkeltette a helyi papok gyanúját, szegény zarándokok ugyanis meglehetősen ritkán ajándékozták meg jelentősebb összegekkel az egyházat.
Richárd kíséretével villámgyorsan továbbállt, az isztriai partoknál azonban hajótörést szenvedett. Itt álruhát váltott, és a híres keresztes, Béthune-i Balduin kíséretéhez tartozó kereskedőnek adta ki magát. Szerepét feledve futárt menesztett a helyi kiskirályhoz, Göritz grófjához, hogy biztonságos áthaladást kérjen tőle Balduin számára.
A gyanút fogott gróf egy normann lovagot, Argentani Rogert bízta meg azzal, hogy fogja el a királyt, mivel azt állította, hogy látásból ismeri. A normann lovagon azonban felülkerekedett ura iránti lojalitása, és ahelyett, hogy elfogta volna, segített neki megszökni. Mire a szökést észrevették, a menekülők már messze jártak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
