„Hallani fogom, ahogy a vér felbugyog a nyakamból?” – a düsseldorfi vámpír vérfagyasztó története

2018. július 10. 18:43 Múlt-kor

A korabeli sajtó által csak a sokatmondó „düsseldorfi vámpír” néven emlegetett Kürten sötét története minden bizonnyal már gyermekkorában kezdődött. 1883. május 26-án született egy Mülheim am Rhein nevű kisvárosban. A szegény körülmények között élő családban összesen 11 testvére nevelkedett együtt (két további gyermek nem sokkal születésük után elhunyt). Bár apja szorgalmas munkásként mindig képes volt élelemmel és ruhával ellátni a családot, ugyanakkor rendszeresen lerészegedett és erőszakoskodott is velük. A gyerekek így több alkalommal is kénytelenek voltak végignézni, amint apjuk megerőszakolja édesanyjukat, sőt 1894-ben még a legidősebb – akkor 13 éves – lánytestvérüket is megerőszakolta. A férfi ezt követően 15 hónapra börtönbe került, az anyának pedig sikerült távoltartási végzést szereznie és a gyerekekkel Düsseldorfba költözni.

Peter már maga is igen fiatalon erőszakos természetűnek bizonyult. 5 éves korában például majdnem vízbe fojtotta egyik játszótársát és rendszeresen kínzott különféle állatokat. Apja ütéseitől félve gyakran elszökött otthonról és sokat időzött az utcán piti bűnözők társaságában. 13 éves korában, miután akkori barátnője rendre visszautasította Peter szexuális közeledését, a fiú különféle háziállatokon – bárányokon, kecskéken és disznókon – élte ki nemi vágyait. Ekkor ismerte fel azt is, hogy a legnagyobb élvezetet az okozza számára, hogy ha közvetlenül orgazmusa előtt le is szúrja a szerencsétlen állatot.

Kürten felnőtt élete során rendszeresen került összeütközésbe a törvénnyel. Bűneinek hosszú listája azonban sokáig csak kisstílű rablásokat és betöréseket tartalmazott, kiegészítve egy-egy gyújtogatással. Tetteiért az 1910-es években hat évet börtönben is töltött, ezt követően azonban, ha nem is mintapolgárként, de visszailleszkedett a társadalomba. Előbb a türingiai Altenburgban telepedett le, ahol munkát vállalt és megházasodott. Feleségével aztán 1925-ben költözött vissza Düsseldorfba.

A Rajna-parti várost 1929-ben aztán egy sor kegyetlen bűncselekmény rázta meg. Február 3-án egy idős asszonyt rántott be egy férfi a bozótba, ahol egy megélezett ollóval 24 alkalommal megszúrta őt. A nő csodával határos módon túlélte az esetet, de nem tudta azonosítani merénylőjét. Alig pár nappal később egy kilenc éves kislány esett áldozatul az ámokfutónak, aki addig fojtogatta a gyereket, amíg az el nem vesztette az eszméletét, majd ollójával többször megszúrta annak gyomrát, halántékát, nemi szervét és a szívét. A lány testét ezután valószínűleg kerozinnal meg is próbálta elégetni. A hatóságok ekkor már szembesülhettek azzal is, hogy egy kéjgyilkossal van dolguk, ugyanis a támadó ondóját megtalálták a kislány holttestén. Február 13-án aztán egy 45 éves gépészre csapott le a düsseldorfi rém, akit húsz alkalommal szúrt meg, leginkább a fején és a szemein keresztül.

Kürten gyilkosságai és erőszaktevései azonban nem ekkor kezdődtek. Saját bevallása szerint első gyilkosságát még 1913-ban követte el, amikor egy betörés során megfojtotta, majd elvágta a torkát egy házban alvó kilenc éves kislánynak, Christine Kleinnek. Szintén saját bevallása szerint a rákövetkező nap elégedetten hallgatta a gyilkosság miatt háborgó embereket a kocsmában, majd később felkereste a lány sírját és önkielégítést végzett felette. Hónapokkal a Klein-gyilkosság után történt Loscheckes városában egy másik lány, az akkor 17 éves Gertrud Franken meggyilkolása, amelyet Kürten ugyancsak magára vállalt.

Kürten beteges vonzódása a vér látványához egészen odáig fajult, hogy már attól orgazmusa volt, ha látta amint áldozata elvágott torkából kilövell a vér. Ugyancsak 1929-es ámokfutása során történt az eset, amikor két kislányt, a 14 éves Louise Lenzent és az 5 éves Gertrude Hamachert támadta meg augusztus 24-én. A férfi megállított az utcán sétáló lányokat és míg a nagyobbikat elküldte, hogy vegyen neki cigarettát a közeli boltban, addig megfojtotta a kisebbet. Amikor Louise visszatért, Kürten egy késsel elvágta a nyaki ütőerét és elkezdte kiszívni belőle a vért.

A düsseldorfi vámpír 1930-ban aztán végzetes hibát vétett. Május 14-én este megismerkedett egy 20 éves, Maria Büdlick nevű lánnyal, akit aztán haza is vitt, hogy együtt vacsorázzanak. Itt azonban Maria visszautasította a férfi szexuális közeledését, amiért Kürten az erdőbe vonszolta, ahol fojtogatta és megerőszakolta őt. Ezután azonban elhitte a lány állítását, miszerint nem emlékszik már arra, hogy merre volt a lakása, így szabadon engedte.

A lány nem is jelentette az esetet a rendőrségnek, ugyanakkor levélben beszámolt az őt ért támadásról egy barátjának. A levelet azonban rosszul címezte meg, amiért a postában egy hivatalnok felnyitotta azt. Elolvasva a tartalmát azonnal értesítette a rendőrséget, akik Büdlickhez siettek. A lány természetesen pontosan emlékezett támadója lakóhelyére, így Kürten rövidesen fogságba került.

A férfi mindent bevallott – többet is, mint amennyit a hatóságok rá tudtak bizonyítani –, ugyanakkor elmezavarra hivatkozva próbálta elkerülni az elkerülhetetlen. A bírósági meghallgatások 10 napon keresztül tartottak, amelynek végén az esküdtszék két óra elvonulást követően meghozta a halálos ítéletet.

Peter Kürten – miután elfogyasztotta az utolsó vacsorájára kért bécsiszeletét – Köln városában nézett szembe a halállal. Beszámolók szerint egyedül, támogatás nélkül sétált oda a guillotine-hoz, majd mielőtt a penge alá helyezte volna a fejét odafordult az őt vizsgáló és kísérő pszichiáterhez: „Mondja csak… miután lecsapják a fejemet, hallani fogom – akár csak egy pillanatra is – ahogy a vér felbugyog a nyakamból? Az lenne az élvezet, amely megszüntet minden élvezetet.”

A férfi tetteitől a kortársak annyira elképedtek, hogy kivégzése után az elmeorvosok felvágták a koponyáját, hogy megtalálják „gonoszságának forrását”. Kürten mumifikált fejét ma is megtekinthetjük egy amerikai múzeumban, Wisconsin városában.