Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák
2019. február 7. 14:09 Múlt-kor
Honnan származnak?
Mindkét múzeum több mint 100 éven át mezoamerikai, leginkább azték műkincsként állította ki saját példányát, annak ellenére, hogy eredetiségük már a 19. században megkérdőjeleződött. 1992-ig kellett azonban várni ahhoz, hogy a koponyák tüzetesebb vizsgálat alá kerüljenek: ekkor ugyanis egy tejfehér kőből készült kristálykoponyát hagytak név nélkül a washingtoni Smithsonian Intézetben, egy aláírás nélküli üzenettel: „Ezt az azték koponyát (…) 1960-ban vásárolták Mexikóban.”
A kutatás Jane McLaren Walsh-ra hárult, aki a mexikói régészet szakértője volt a Smithsonianben. Mivel csupán annyi információ állt a rendelkezésére, hogy a koponya Mexikóból származik, elkezdte más múzeumok tárgyi anyagával összehasonlítani azt, és más szakmabeliekkel konzultálni, akik láthattak már hasonlót. Kutatása végül elvezetett a Mitchell-Hedges koponyához is.
Az első dolog, ami Walshnak feltűnt, a stilisztikai különbség volt a kristálykoponyák és az ismert mezoamerikai koponyaábrázolások között. A Kolumbusz előtti népek ikonográfiájában meglehetősen gyakoriak voltak a koponyamotívumok, de a koponyákat mintázó tárgyakat szinte mindig bazaltból faragták, és meglehetősen nyersek és elnagyoltak voltak. A kvarc igen ritka anyag volt az őslakos népek műtárgyaiban, és egyetlen valódi, tudományos igényű régészeti feltárás dokumentációjában sem szerepelt, hogy kristálykoponyát találtak volna.
Miután a kialakításbeli különbségek vizsgálata zsákutcába ért, Walsh elkezdte vizsgálni a koponyák korábbi birtokosainak sorát. Mind a Londonban, mind a Párizsban található koponyát egy 19. századi francia amatőr régészhez és műkereskedőhöz, Eugène Bobanhoz tudta visszavezetni. Boban specialitása az azték műkincsek voltak, és gyakran utazott Mexikóba tárgyakat vásárolni, amelyeket aztán párizsi boltjában adott el.
Boban emellett ismert volt arról is, hogy hamisítványok sorával is kereskedett, azonban egyik múzeum sem közvetlenül tőle vette kristálykoponyáját. A Quai Branly Múzeumban található koponyát Boban eredetileg egy Alphonse Pinart nevű felfedezőnek adta el, aki 1878-ban adott túl rajta, miután a párizsi Világkiállításon számos szakértő vélekedett úgy, hogy „eredetisége kétségbe vonható”.
A British Museum 20 évvel később, 1898-ban vette saját koponyáját, mégpedig a Tiffany ékszerüzletlánctól, amely Bobantól vásárolta a koponyát, miután egy alkalommal Mexikóból New Yorkba utazott. A francia ekkor igen sietősen hagyta el Mexikót, miután ugyanazt a koponyát a mexikói nemzeti múzeumnak kísérelte meg sikertelenül eladni azt állítva, hogy az egy régészeti ásatáson előkerült azték műkincs.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
