Elfeledett női haditudósítók hagyatéka került elő a spanyol polgárháborúból
2026. június 18. 14:32
Évtizedekig lappangó fotográfiai hagyatékot dolgoz fel Almudena Rubio történész újonnan megjelent, Las cajas de Ámsterdam (Az amszterdami dobozok) című kötete, amely Kati Horna és Margaret Michaelis spanyol polgárháború alatt készített felvételeit tárja a nyilvánosság elé. Az amszterdami Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet (IISH) kutatójának tíz éven át tartó munkája nemcsak a fegyveres konfliktus anarchista hátországának mindennapjait dokumentálja, hanem alapjaiban rajzolja újra a huszadik századi antifasiszta küzdelmek vizuális emlékezetét, egyúttal ráirányítva a figyelmet a női haditudósítók úttörő szerepére.
A kutatás alapjául a spanyolországi anarchista szakszervezet és föderáció, a CNT-FAI külföldi propagandahivatalának amszterdami archívuma szolgált. A gyűjtemény mintegy 2300 eredeti papírképet és közel hatezer celluloid-, illetve üvegnegatívot tartalmaz.
A felbecsülhetetlen értékű képanyagot 1939-ben, a köztársaságiak vereségének közeledtével faládákba csomagolva menekítették ki Barcelonából, hogy megóvják az előrenyomuló francoista csapatoktól. A dobozok csaknem egy évtizeddel később, a második világháború lezárulta után bukkantak fel Hollandiában, ahol azóta is az intézet levéltárában őrizték őket, a szélesebb nyilvánosság számára ismeretlenül.
A kötet két, az Osztrák–Magyar Monarchia egykori területén született, zsidó származású nő munkásságára fókuszál, akik a harmincas években radikálisan áttörték a korabeli társadalmi és nemi szerepeket. A dél-lengyelországi születésű Margaret Michaelis 1933-ban érkezett Barcelonába, ahol a spanyol anarchista mozgalom legfőbb fotósává vált, míg a magyar származású Kati Horna 1937-ben vette át a helyét a háború sújtotta katalán fővárosban.
Míg a korszak legismertebb fotóriporterei - köztük a szintén magyar származású Robert Capa és társa, Gerda Taro - elsősorban a frontvonalak fegyveres összecsapásait örökítették meg, Michaelis és Horna objektívje az anarchista hátországra irányult. Képeik a társadalmi forradalom mindennapjait, a munkásnőket, a gyermekeket és a hátország fokozatos összeomlását dokumentálták, egyedi szociografikus lenyomatot hagyva az utókorra.
A spanyol köztársaság bukása és az egyre fenyegetőbb európai nácizmus elől mindkét alkotónak menekülnie kellett. Michaelis Ausztráliában telepedett le, ahol 1985-ben hunyt el, míg Horna Mexikóban talált menedéket, és ott élt 2000-ben bekövetkezett haláláig. Emigrációjuk során – sok más háborús túlélőhöz hasonlóan – mindketten a hallgatást választották, így spanyolországi munkásságuk hosszú évtizedekre feledésbe merült.
Az idén kilencven éve, 1936-ban kirobbant spanyol polgárháború emlékezetpolitikája szempontjából Almudena Rubio kutatása hiánypótló: a levéltári felfedezés, valamint a közeljövőben Spanyolországban is tervezett emlékkiállítások végre visszahelyezik a két alkotót a fotótörténet és a huszadik századi európai történelem őket megillető helyére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
