Felfedezték a maják legkorábbi rögzített naptári dátumát
2026. június 12. 11:27
A mexikói El Palmar régészeti lelőhelyén azonosították a maja alföld eddig ismert legkorábbi, a Hosszú Számítás naptári rendszerében rögzített dátumát. A Krisztus utáni 180-ból származó kőemlék több mint egy évszázaddal korábbra tolja ki az időszámítás ilyetén rögzítését a régióban, rávilágítva arra, hogy a korai maja uralkodók már jóval a klasszikus kor előtt is rendkívül kifinomult politikai és szakrális eszközként használták az időt hatalmuk legitimálására.
Kenichiro Tsukamoto, a Kaliforniai Egyetem kutatója és csoportja három egykori faragott kőoszlopot, az úgynevezett 20-as, 45-ös és 46-os sztélét vizsgálta meg a Campeche államban található El Palmar területén. A monumentális mészkőtömböket az ókori maják egyfajta köztéri hirdetőtáblaként használták, ám az évszázadok során az időjárás olyannyira megrongálta a puha kőzetet, hogy a feliratok hagyományos módszerekkel olvashatatlanná váltak.
A szakemberek a fotogrammetriát egy Artec Spider II típusú, nagy felbontású 3D-szkennerrel ötvözték, amely a milliméter tizedrészéig képes rögzíteni a felületi sajátosságokat. A digitális modellek szoftveres, különböző szögekből történő mesterséges megvilágításával sikerült láthatóvá tenniük a közel kétezer éves hieroglifák halvány körvonalait, köztük a 8.7.1.0.0-ás Hosszú Számítás-dátumot, amely a Gergely-naptár szerint Krisztus után 180. augusztus 31-ének felel meg.
A most azonosított kőfaragvány, a 46-os sztélé különlegességét az adja, hogy a maja síkvidék korábban ismert legkorábbi ilyen jellegű dátumánál (Kr. u. 292) is több mint száztíz évvel régebbi. A feltárt feliratok nem pusztán egy naptári időpontot rögzítenek, hanem konkrét történelmi eseményekhez, feltételezhetően egy uralkodó trónra lépéséhez és egy, az Alvilág Jaguáristenéhez kötődő nyilvános ceremóniához kapcsolódnak. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a lelet bizonyítja, hogy az egymást követő királyi generációk már ebben a korai időszakban is összekapcsolták az uralkodói dinasztia öröklődését a 260 napos rituális jóslatinaptárral és a kozmikus eseményekkel.
A felfedezés mérföldkőnek számít a prekolumbiánus Mezoamerika kutatásában. A Hosszú Számítás egy lineáris, folyamatos időszámítási rendszer, amelyet a maja civilizáció a mitikus teremtésnapjuktól eltelt napok pontos számon tartására fejlesztett ki. A klasszikus maja korban (Kr. u. 250–900) az uralkodók széles körben alkalmazták ezt a módszert a monumentális kősztéléken, hogy kronológiai sorrendben örökítsék meg életük legfőbb állomásait – születéseket, házasságokat, katonai győzelmeket –, isteni eredetűként tüntetve fel politikai hatalmukat.
Az El Palmar-i lelet azt mutatja, hogy ez a fajta kifinomult, az isteni világrendet a földi hatalommal egybefonó politikai propaganda már a késő preklasszikus korban megszilárdult, alátámasztva a korai maja államalakulatok fejlett adminisztratív és ideológiai szervezettségét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
