Budapest három legnagyobb temetője
2004. október 26. 10:30 Lukácsi Attila
A sorozat harmadik részében Budapest három legjelentősebb temetőjével, a Kerepesivel, a Farkasrétivel és az Új Köztemetővel ismerkedünk meg.
Kerepesi temető I.: József Attila negyedik nyughelye
A Kerepesi temető a jelenleg működő legrégebbi budapesti keresztény sírkert, területe 55 hektár, ebből 25 parkosított. A kezdetektől ide temetett, összesen félmillió halott közül azonban már csak a töredékének látható a sírja. 1849. április 1-jén nyílt meg, bár területén már 1847-től temetkeztek a pesti ortodox hitű szerbek és románok. Megnyitását a korabeli pesti temetők túlzsúfoltsága indokolta.
Az egyik legrégebbi, ma is álló sír a temetőben Vörösmarty Mihályé, akinek 1855-ben volt a temetése. Érdekesség, hogy felesége, Csajághy Laura jóval messzebb nyugszik tőle, az Ügetővel határos falsírboltoknál.
Damjanich Jánosné kezdeményezésére 1870-ben áthozták a Józsefvárosi temetőből a 48-as honvédek hamvait, valamint a Váci úti temető halottainak jelentős részét. Ugyanekkor kerültek át a Józsefvárosi temetőből a Petőfi-szülők földi maradványai, de ugyanebben az évben temették el országos gyászszertartás keretében Batthyány Lajost is, aki addig a Ferences templom kriptájában nyugodott a Belvárosban.
|
Barabás Miklós: Batthyány Lajos gróf |
Batthyány mauzóleuma volt a temető első igazán rangos síremléke (de nem az első mauzóleum: 1868-ban épült a Ganz-síremlék Ybl Miklós tervei szerint). Azonban a Schickedanz Albert tervezte műemlék befejezetlen maradt, csak a felújítás során kerültek eléje például az oroszlánok, és más, a tervben szereplő kiegészítők. Sajnos a mauzóleumot a 80-as és 90-es években kétszer kirabolták, sőt egyszer meg is csonkították Batthyány földi maradványait.
Érdekesség, hogy 1874-ben külön parcella létesült a temetőben azoknak, akik nem részesülhettek egyházi temetésben (öngyilkosok és kivégzettek).
A Kerepesiben temették el 1876-ban Deák Ferencet, mauzóleuma Gerster Kálmán műve, a belső festett üvegek Róth Miksa munkáját dicsérik. A 70-es évektől kezdve létesültek a szerzetesi sírboltok is, a temetőben karmelita, piarista, ciszterci, szervita, és ferences sírboltok találhatók.
1880-ban megépült a ravatalozó és a boncterem Máltás Hugó tervei szerint. Eleinte 4 kapu volt használatban, ma már ezekből csak a főbejárat áll nyitva. 1886-tól a temetések száma visszaesett, ez főleg az Új köztemető megnyitásának volt köszönhető. Presztízsokok miatt innentől kezdve főleg a gazdag polgárcsaládok tagjai temetkeztek ide a sírhelyek drágulása miatt, valamint azok kaptak itt díszsírhelyet, akik életművükkel ezt kiérdemelték.
1894-ben volt az addigi legnagyobb méretű, legmonumentálisabb temetés a sírkertben: ekkor temették el Kossuth Lajost, akinek eredeti síremléke még nem a jelenlegi volt, a mauzóleumra a pályázatot csak 1900-ban írták ki (Gerster Kálmán nyerte meg, a szobordíszek Stróbl Alajos művei). Hasonlóan Kossuth-hoz, Munkácsy Mihály is csak 1911-ben kapott méltó síremléket (Telcs Ede alkotása), addig csak egyszerű fakereszt jelölte sírhelyét.
1902-ben kisebb átalakításokat végeztek a temetőn, ennek keretében felszámolták azoknak a parcelláknak a többségét, ahova 1852-68 között temetkeztek. (Sajnos eközben tűnt el Hild József építész síremléke.) Az átalakítás keretein belül több neves halott került az Új köztemetőbe. 1904-re is jutott egy monumentális temetés, Jókai Móré. Az író első fejfája saját háza kapufélfájából készült, ahogy azt végrendeletében meghagyta. Köréje Kismarty-Lechner Jenő tervei szerit épült impozáns síremlék.
1904-08 között megépült az Európa-hírű, északolasz temetőket idéző árkádsor (tervezője Gerle Lajos, a rendezési tervet Hegedűs Ármin készítette), amelyet 1905-től már használtak a legtehetősebb rétegek. Továbbépítésére valószínűleg az I. világháború miatt nem került sor. Ide temették Pl. Korányi Frigyest, és Sándort, Gundel Károlyt, Hőgyes Endrét, Than Károlyt, és Görgey Artúrt, akinek sírját azonban csak egy egyszerű kovácsoltvas kereszt jelzi. Az árkádsoron találhatók talán a temető legszebb síremlékei, mint például a Paulheim-, a Magyarzsákodi Hegedűs, a Waigand, a Loser-, a Kilián-sírboltok.
| Chorin Ferenc nagyiparos, felsőházi tag a Parlament bejáratánál (1907) |
1929-ben alakították ki a művészparcellát, amelynek minden sírjában jelentős személy nyugszik: Barcsay Jenő, Heltai Jenő, Ybl Miklós, Sarkadi Imre, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar.
A II. világháborúig folytatódtak az áttemetések, a felszámolt Vízivárosi temetőből került ide Pl. Skalnitzky Antal építész, Kiss Ferenc régész, Medveczky Frigyes filozófus, Kriesch János zoológus, Reitter Ferenc mérnök, Hajnik Károly gyorsíró, vagy Abt Antal egyetemi rektor sírja. A felszámolt budai temetőkből átkerült halottaknak külön parcellát nyitottak. A két világháború között számos parcellát kiürítettek. Ezzel felbecsülhetetlen károkat okoztak, Vajda János, Krúdy Gyula és Bajza József esete még a szerencsések közé tartozik, hisz ők a temető más részeire kerültek át. Az áttemetésekre szemléletes példa József Attila esete: a jelenlegi már a költő negyedik nyughelye.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
