Háromezer éves bronzkori aranykincset találtak Romániában
2026. május 29. 10:32
Háromezer éves, a középső bronzkor és a kora vaskor közötti átmeneti időszakból származó aranykincsre bukkantak a romániai Prahova megyében. A leletet vizsgáló Prahova Megyei Történeti és Régészeti Múzeum szerint a több mint háromszáz grammnyi arany nyakperecet és kora vaskori leleteket tartalmazó, szándékosan elrejtett együttes felülírhatja a térség eddig ismert őskori kronológiáját, mivel az egymástól eltérő korszakokhoz köthető tárgyak egyidejű elrejtése a korábbi kormeghatározási elméletek tudományos revízióját teszi szükségessé.
A kivételes jelentőségű leletegyüttest egy engedéllyel rendelkező fémkeresős találta meg Urlați városának közelében, Marginea Pădurii térségében, egy településektől távol eső dombvidéken. A műszerek egy nagyméretű kő közelében, mindössze huszonöt centiméteres mélységben jelezték a kincset, amely egy rendkívül szorosan egymás mellé rendezett, tudatosan elhelyezett tárgycsoportból állt.
Az együttes magvát három masszív, szorosan összetekert arany nyakperec alkotja. Ezeket a nemesfém tárgyakat kis méretű vaskerekek vették körül, míg a lelet alján egy bronz karkötő, valamint két kisebb balta helyezkedett el. Az elrendezés egyértelműen szándékos depozícióra, egy egykori tárolóedény használatára, nem pedig véletlen elvesztésre utal.
A romániai örökségvédelmi törvényeknek megfelelően azonnal beszolgáltatott leletanyagot jelenleg a ploiesti-i székhelyű múzeum szakemberei vizsgálják. Alin Frînculeasa, az intézmény őskoros régésze szerint a kincslelet legnagyobb tudományos kihívását a benne található tárgyak kormeghatározása jelenti. A leletek ugyanis egy meglehetősen széles kronológiai spektrumot fednek le: a típusok a középső és késő bronzkortól egészen a korai vaskorig terjednek.
Ez a stílusbeli és anyaghasználati keveredés – például az egyik arany nyakperec bronzkori kerámiákra jellemző beütött díszítése, szemben a vaskerekek technológiájával – felveti a kérdést, hogy a tárgyakat évszázados eltérésekkel készítették-e, majd generációkon át családi vagyonként őrizték, vagy a Kárpátokon túli térség átmeneti időszakának kormeghatározása szorul korrekcióra.
Az i. e. 1. évezred fordulója a kelet-közép-európai térségben a mélyreható társadalmi és technológiai átalakulások időszaka volt. A vasművesség megjelenése és a korábbi, rézre és ónra épülő bronzkori elit átalakulása gyakran járt együtt társadalmi feszültségekkel, illetve intenzív migrációval. A kutatók jelenleg két fő hipotézist vizsgálnak a kincs elrejtésének okaira: az együttes vagy egy szakrálisan kijelölt helyen elásott rituális célú fogadalmi áldozat lehetett, vagy egy helyi kisközösség rejtette el vagyonát egy fenyegető katonai támadás elől.
A jövőbeli kutatások kiemelt feladata az aranytárgyak anyagának roncsolásmentes archeometallurgiai vizsgálata, amely fényt deríthet a nemesfém pontos földrajzi származási helyére és a megmunkálás technológiájára. Az eredmények igazolhatják egy kiterjedt, a Kárpát-medencét és a Balkánt összekötő távolsági kereskedelmi hálózat működését, vagy éppen egy helyi, eddig ismeretlen ötvösközpont meglétét az átmeneti korszakban. A feltárás dombvidéki helyszínét a hatóságok régészeti védelem alá helyezték, hogy a későbbi ásatások során azonosítani tudják az egykori tulajdonosokhoz köthető esetleges őskori települést vagy kultuszhelyet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
