Ipari hulladékból készültek a hispániai római mozaikok fekete kövei
2026. június 5. 14:38
Az ókori római mozaikok fekete alkotóelemeit nem hagyományos üvegből, hanem a helyi ólom- és ezüstbányászat melléktermékeként visszamaradt ipari salakból készítették Hispaniában - derül ki az npj Heritage Science tudományos folyóirat legfrissebb számából. A Jaéni és a Baszkföldi Egyetem kutatói (Montejo, Tuñón, Rodríguez és Sánchez) által publikált eredmények bizonyítják, hogy a Római Birodalom kézművesei már kétezer évvel ezelőtt is tudatosan és magas szinten alkalmazták a nyersanyagok újrahasznosítását a presztízsberuházások során.
A spanyolországi kutatócsoport a dél-andalúziai Linares–La Carolina bányavidéken feltárt három lelőhely – Cástulo ókori városa, valamint az El Altillo és a Cerrillo del Cuco római villák – területéről származó mozaikdarabokat (tesserákat) vizsgálta. A szakemberek Raman-spektroszkópia, röntgenfluoreszcencia (µXRF) és ólomizotóp-analízis segítségével elemezték a fekete kövek kémiai összetételét.
Az eredmények rávilágítottak, hogy a vizsgált elemek ólomtartalma rendkívül magas, elérheti az 56 százalékot, miközben nátriumtartalmuk szinte a nullával egyenlő. Ez a kémiai ujjlenyomat egyértelműen kizárja, hogy az alapanyag a Földközi-tenger keleti medencéjéből származó, a korban elterjedt import nátronüveg lenne, egyben rámutat a helyi fémolvasztók salakjának felhasználására.
A felfedezés döntő bizonyítékát az izotópos vizsgálatok szolgáltatták. Az elemzések során a tesserák és a környező ókori bányavidékről származó kohászati salakminták között olyan fokú kémiai egyezést mutattak ki, amelyet a több mint 15 ezer európai és mediterrán ásványlelőhely adatait tartalmazó AMALIA algoritmus analitikailag megkülönböztethetetlennek minősített. A mozaikdarabokban kimutatott amorf szén jelenléte a fémolvasztó kemencékben használt faszénre utal, a kvarczárványok pedig a korabeli metallurgiai eljárások sajátosságait tükrözik a kövek belső szerkezetében.
Az Ibériai-félsziget (Hispania) a Római Birodalom egyik legfontosabb bányászati központja volt, ahol a késő köztársaság korától legalább a Kr. u. 2. századig intenzív, ezüsttartalmú galenit kitermelése zajlott. A folyamat során felhalmozódó fekete, üvegszerű ólomsalakot az építőmesterek tudatosan kiválogatták és méretre vágták.
A nyersanyagok újrahasznosítása nem a megrendelők anyagi helyzetéből fakadt, hiszen a vizsgált mozaikok – köztük a cástulói császárkultuszhoz köthető monumentális épület mitológiai jeleneteket ábrázoló, hatalmas padlózata – a helyi elit kiemelkedő gazdagságáról tanúskodnak. Az eljárás sokkal inkább a birodalmi logisztika pragmatikus megközelítését igazolja, amely az építészetben és a luxusművészetben is minimalizálta az alapanyagok szállítási és előállítási költségeit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
