A mai vitorlásokkal is versenyre kelhet az Abu-Dzabiban rekonstruált ókori hajó

2026. június 5. 08:31

A tizennyolc méter hosszú, fekete színű Magán-hajó (amely a régió ókori nevét viseli) az eddigi legnagyobb ilyen jellegű kísérleti régészeti projekt eredménye. A több mint húsz szakemberből – régészekből, antropológusokból, hajóácsokból és mérnökökből – álló kutatócsoport egy ősi agyagtábla leírásai alapján, kizárólag helyi nyersanyagok és tradicionális építési technikák alkalmazásával készítette el a vízi járművet.

Peter Magee, a múzeum igazgatója szerint a projekt túlmutat az elméleti kutatáson: a hajó nyílt vízi tesztelése során az Arab-öbölben két nap alatt ötven tengeri mérföldet (mintegy 92,6 kilométert) tett meg, és elérte az 5,6 csomós sebességet. A sikeres expedíció gyakorlatban bizonyítja annak a bronzkori tengerészeti technológiának a fejlettségét, amellyel a mai Egyesült Arab Emírségek területe, Mezopotámia (a mai Irak) és Dél-Ázsia kikötői között zajlott az ókori távolsági kereskedelem.

Az intézmény innovatív kutatási programjának részeként a szakemberek egy nyolcezer éves emberi maradvány, az úgynevezett maravahi nő arcrekonstrukcióját is elvégezték. Az Abu-Dzabi partjainál fekvő Maravah-szigeten feltárt sírban a csontváz mellett fekete tollakat, cápafogakból készült medálokat, valamint emberi csontnyelű, finoman megmunkált kőfegyvereket találtak.

A törvényszéki szakértők és régészek együttes anatómiai vizsgálata megállapította, hogy a nő a korabeli átlagéletkort jóval meghaladó élettartamot ért el, a rendhagyó sírmellékletek alapján pedig a kutatók arra következtetnek, hogy törzsfőnöki vagy harcosi pozíciót tölthetett be a közösségben. Moaza Matar, a múzeum gyűjteménykezelési igazgatója rámutatott: a digitális rekonstrukció nem csupán az egyén fizikai megjelenését, hanem a kőkorszaki populáció egyedi kulturális és társadalmi gyakorlatait is egyértelműsíti.

A régészeti leletek pontosabb értelmezését a múzeum modern, többek között papír-, textil- és háromdimenziós tárgyak elemzésére kialakított restaurátor-laboratóriumai teszik lehetővé. Ennek egyik legjelentősebb eredménye a Kr. u. 800 és 900 közé datált Kék Korán (a korai iszlám kalligráfia egyik legfontosabb emléke) pergamenfólióinak multispektrális képalkotó eljárással történő vizsgálata. A technológia segítségével az aranyozott rétegek alatt korábban láthatatlan Korán-verseket fedeztek fel, ami új távlatokat nyitott a kora iszlám kéziratkészítés anyaghasználatának és rétegzettségének megértésében.

A múzeum a leletfeldolgozáson túl egy évi egymillió dirham (mintegy százmillió forint) keretösszegű kutatási alappal (Zayed National Museum Research Fund) is támogatja a régió múltjának feltárását. A finanszírozott nemzetközi projektek között kiemelt szerepet kap az ősi DNS-minták populációtörténeti elemzése, valamint a Selyemút kereskedelmében részt vevő nők szerepének vizsgálata, amelyek együttesen formálják át a térség eddig ismert történeti narratíváját.