Tüköry Lajos

2010. május 4. 14:58

(1830-1860)

Tüköry Lajos, a magyar szabadságharc főhadnagya, a török emigráció őrnagya, az olasz egyesítés mártír ezredese német származású apja Körösladányon volt a Wenckheim-birtok intézője, Tüköry itt született 1830. szeptember 9-én. Az anyakönyvbe még Spigelként jegyezték be, a magyarosított Tüköry nevet csak 1848-ban vette fel véglegesen.

Apját kilencéves korában vesztette el, anyja egy év múlva újra férjhez ment egy tanítóhoz. Tüköry az 1848-as forradalom kitörésekor Nagyváradon volt joghallgató, nyáron csapott fel nemzetőrnek, Arad ostrománál tanúsított bátorsága miatt ősszel őrmesternek léptették elő. Ezután az Erdélyben harcoló honvédsereghez osztották be, a piski ütközet után, még mindig csak 19 évesen hadnagyi, később főhadnagyi rangot kapott.

Az orosz intervenció, a bukás után dandárját a török fennhatóság alatt álló Havasalföldre, a Kárpátokon túlra szorították ki, a fegyvert is itt tették le. Tüköry az Oszmán Birodalomban maradt, s főhadnagyi rangját megtartva beállt a török hadseregbe. Szelim efendi néven szolgált Bem parancsnoksága alatt Szíriában, majd az 1853-ban kitört krími háborúban az oroszok ellen harcolt Kmety György és Guyon Richárd oldalán. 1855-ben átlőtték karját, amelyet kis híján amputálni kellett, felgyógyulása után őrnagyi rangot kapott és a szultán személyesen tüntette ki.

1859-ben kitört a francia-piemonti szövetség és Ausztria közti háború Itáliában, amelyben Kossuth és az emigráció újabb alkalmat látott a függetlenségi harc újrakezdésére. Tüköry is kilépett a török szolgálatból és csatlakozott az olasz földön szerveződő magyar légióhoz. A légió szinte meg sem alakult, amikor a harcoló felek váratlanul békét kötöttek, s a feleslegessé vált magyarokat leszerelték.

Tüköry piemonti szolgálatba állt, majd a következő évben csatlakozott a diplomáciai finomságokra nem sokat adó Garibaldihoz, aki egy szicíliai felkelés hírére önkénteseket kezdett toborozni. A marsalai ezrek, köztük Tüköry és Türr István, 1860. május 11-én szálltak partra, s győzelemről győzelemre haladva szabadították fel a szigetet a nápolyi Bourbonok uralma alól. A lavina módjára növekvő sereg néhány héten belül Nápolyt is bevette, ezután Garibaldi átadta a hatalmat és az elfoglalt területeket II. Viktor Emánuel szárd királynak, megvalósult az olasz egység.

Tüköry ezt már nem élte meg: Palermo ostroma idején ő vezette a rohamot, s bal combját lövés érte. Bár ő most is tiltakozott, az orvosok amputálták a végtagot, de ez sem segített: sebe elüszkösödött, s tíz nappal később, 1860. június 6-án meghalt. Halála után ezredesi rangot kapott, sírjánál Garibaldi mondta a búcsúbeszédet.

Holttestét 1910-ben, a marsalai partraszállás ötvenedik évfordulóján áthelyezték a helyi San Domenico bazilika panteonjába, ahol díszes síremléket is kapott. Szicília fővárosában szobra van, s róla nevezték el az egyik főútvonalat, miként a nápolyi flotta egyik zászlóshajóját is. Szülővárosában, Körösladányban kiállítás őrzi emlékét.