Hétvégi várkalauz: Komárom
2007. május 18. 14:00
A Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet már a Kárpát-medencébe letelepedő magyar törzsek is védelemre kiválóan alkalmas területnek találták.
Itt épült fel a középkorban az Öregvár, melynek nyugati elő-védőművét alkotta az 1664 után létesített Újvár. Ez együttesen alkotta a császári csapatok támaszpontját Bécs előretolt bástyájaként. A török hódítók nem tudták birtokba venni, bár sorozatos támadásokat intéztek ellene. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc után feleslegessé vált komáromi várat a földrengések is erősen megrongálták, így tervbe vették a felszámolását. Helyzetében a 19. század elején a napóleoni hadjáratok azonban jelentős változást hoztak, mert a Habsburg hadvezetés 1807-ben egy hatalmas erődrendszer kialakítását határozta el a Duna folyamának két oldalán.
Az Ó- és Újvár felújítása, megerősítése mellett lépések történtek a folyó jobb partján készítendő fa-föld szerkezetű erődök kialakítására is. A francia háborúkat követően - 1848 utolsó napjaitól - az önálló magyar kormányzat honvédei folyamatos harcokat vívtak Komárom térségében az osztrák seregekkel. 1849 májusában az energikus Klapka György tábornokot nevezték ki főparancsnokká, aki utasítást adott a Homokhegyi-erőd létrehozására, ugyanekkor történtek lépések a jobb parti Csillagerőd és az Igmándi erőd megépítésére is, természetesen csak rohammunkával, fából és földből megalkotva.
| |
|
Houfnagel 1617-es metszetén |
Egykorú források szerint az erődrendszer minden égtáj felé irányuló, védekezésre kiválóan alkalmas védőműveiben összesen mintegy 300 löveget helyeztek el, amelyek oroszlánrészt vállaltak Komárom védelmében. Klapka tábornok vezetésével a honvédsereg többször kitört az ostromzárból, de megbizonyosodva, hogy az ország más vidékein elveszett a szabadságharc ügye, védőállásaiba húzódott vissza. Mivel a bécsi hadvezetés sem akarta erőit egy öldöklő, sokáig elhúzódó ostromban elvéreztetni, általános amnesztiát ajánlott fel a védőknek. A létrejött megállapodás eredményeként a komáromi honvédsereg tagjai 1849 őszén menlevelet kaptak a császári főparancsnokságtól, mely szerint semmiféle bántódás nem érheti őket a forradalom idején tanúsított magatartásuk miatt.
| |
|
Az Óvár kapuja egy 1910-es fényképen |
Az 1850-es években - leszűrve a hadi tapasztalatokat - a folyó két oldalán emelkedő védőműveket hatalmas erődrendszerré formálták. Ennek részeit a Duna bal partján a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata, az Új és Óvár, a Vág folyón túli övezet, valamint a jobb parti három erőd, a Monostori, a Csillag és az Igmándi erődök alkották. Az már a történelem fintora, hogy mire az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődvárosa - hatalmas költségek árán - elkészült, a stratégák számára elsőrendű feladattá a cári Oroszország felöli határrész megerődítése vált.
Így a komáromi erődrendszer az I. világháború után már nem válhatott újra az utolsó védőbástyává. 1919-ben a bal parti erődöket vértelenül szállta meg a csehszlovák hadsereg, míg jobb partja továbbra is a magyar terület maradt. 1945 után a szovjet hadsereg hadianyag-raktárként használta, így csak 1991-es kivonulásuk után kerülhetett állami kezelésbe. Jelenleg a Monostori erődben a régmúlt idők eseményeit felidéző kiállítások láthatók, a Csillag erődben raktárak találhatók, az Igmándi erődben pedig a római korból feltárt kőfaragványokat tekinthetjük meg.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
Komárom a Google Maps térképén
Látogasson el a Monostori Erődbe!
szerkesztőségét!
