Európa kifosztásához vezetett a Harmadik Birodalom gazdasági csodája
2006. március 30. 10:30 Erdei András
Hitler grandiózus tervei között egy új Európa létrehozása szerepelt a Harmadik Birodalom égisze alatt. Nem szükséges részletezni, hogy mit is jelentett valójában az új világrend.
A kilábalás-Wirtschaftwunder
Hitler hatalomra jutásakor a német gazdaság katasztrofális helyzetben volt, a munkanélküliek száma megközelítette a 6 millió főt. Ennek megfelelően a Führer tisztában volt azzal, hogy a Gazdasági Minisztérium élére nem állíthat egy pártfunkcionáriust, hanem szakemberre kell bíznia a tárca irányítását. Így esett a választás Kurt Schmitre, majd őt 1934 júliusában Hjalmar Schacht (Nemzeti Bank elnöke) váltotta a minisztérium élén. A beindított közmunka-programok, infrastrukturális beruházások és nem utolsósorban a fegyvergyártás gyorsan éreztette hatását. A kormánynak sikerült elérnie, hogy a munkanélküliség 1934-ben a felére csökkenjen. Természetesen Hitler iparfejlesztési terveinek hátterében háborús céljainak megvalósítása állt. Az életszínvonal emelésével azonban sikerült megteremtenie, hogy az állampolgárok többsége elfogadja a rendszert. Minden csoda három napig tart: Schaht-tól Göringig
Az 1936-1937-es évet több szempontból is fordulópontnak tekinthetjük. Egyrészt az ország ekkorra már kilábalt a gazdasági válságból, másrészt viszont Schacht menesztésével a gazdaságpolitika új irányt vett. A gazdasági racionalitás azt diktálta volna, hogy Németország bekapcsolódjon a világgazdaság normál vérkeringésébe, Hitler azonban a haditermelés fokozásával egy másik utat választott. Senkinek nem kellett gazdasági szakembernek lennie annak belátására, hogy a hadiipari termékeket csak háborúban lehet felhasználni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hadiipar nyersanyagigénye jóval nagyobb, mint egyéb iparágaké. Ráadásul Németország jó néhány nyersanyagból behozatalra szorult. A háború természetesen ezekre a problémákra is megoldást kínált.
Schacht helyére ekkor az a Hermann Göring került, aki egyáltalán nem értett a gazdasági kérdésekhez. Igaz, ez ellen senki nem tehetett semmit. A gazdasági élet vezető személyiségeinek nem volt beleszólásuk a politikába, viszont a folyamatos állami megrendelések révén hatalmas profitra tettek szert. Ebből következően hiába ismerte fel bárki, hogy hová vezet a hitleri út, senki nem akart kockáztatni.