Hétezer éves, fej nélküli csontvázakat találtak Szlovákiában
2026. június 9. 16:11
A szlovákiai Vráble (Verebély) közelében feltárt hétezer éves, fej nélküli csontvázak nem háborús konfliktusra, hanem egy összetett társadalmi rituáléra utalnak a kieli Christian-Albrechts Egyetem (CAU) kutatóinak a Proceedings of the Prehistoric Society című szakfolyóiratban publikált legújabb tanulmánya szerint. A felfedezés új részletekkel gazdagítja a vonaldíszes kerámia kultúrája késői szakaszáról, valamint a korai földműves közösségek halálhoz és testhez való viszonyáról alkotott eddigi tudományos képet.
A nyitrai Szlovák Tudományos Akadémiával közösen vizsgált Vráble Vel’ke-Lehemby Közép-Európa egyik legjelentősebb neolitikus lelőhelye. A Krisztus előtt 5250 és 4950 közötti időszakban fennállt, több mint háromszáz házalaprajzot magában foglaló település egyik árokkal körülvett bejáratánál a szakemberek 2022 óta hetvennyolc emberi maradványt tártak fel.
Az egymáson heverő, látszólag rendezetlen testhelyzetű egyedek közül hetvenhétnek hiányzott a koponyája, az ásatások során csupán egyetlen gyermekcsontvázat találtak épen. A csontok előzetes vizsgálatai alapján megállapították, hogy az emberek halála és a holttestek árokba helyezése között rendkívül rövid idő telt el.
Katharina Fuchs, a CAU biológiai antropológusa az eredmények alapján megerősítette, hogy a testeket szándékosan manipulálták. A nyakcsigolyákon talált nyomok nem egy erőszakos mészárlásra vagy lefejezésre, hanem a koponyák szakszerű, posztumusz eltávolítására utalnak.
Martin Furholt professzor, a tanulmány első szerzője kiemelte, az eddigi adatok azt mutatják, hogy ezek a temetkezések olyan társadalmi gyakorlatok részét képezték, amelyek a helyi és régiós kapcsolatok megerősítését szolgálták, és nem egy krízisidőszak lenyomatai. A kutatók feltételezése szerint a koponyákat különválasztva őrizhették, ami bár Vráble esetében közvetlenül még nem bizonyított, más korabeli lelőhelyekről már ismert jelenség.
A vonaldíszes kerámia kultúrája a legkorábbi európai földműves társadalmak egyike volt, amely a technológiai vívmányokat meghonosította Közép-Európában. A korszak végén tapasztalható, tömeges deponálásokkal és a holttestek manipulációjával járó anomáliákat a korábbi régészeti konszenzus gyakran a túlnépesedésből és erőforrás-hiányból fakadó társadalmi válságok, erőszakos konfliktusok egyértelmű jeleként értelmezte. Nils Müller-Scheeßel társszerző rámutatott, a testrészek elhelyezése ehelyett egy ismétlődő, kulturális jelentőséggel bíró közösségi cselekménysorozat lehetett, amelynek éppen a hirtelen megszűnése jelezheti a tényleges történeti változásokat.
A leletanyag mélyrehatóbb megértése érdekében a kutatócsoport a Német Kutatási Alap (DFG) által támogatott, a neolitikus testképet vizsgáló projekt keretében folytatja a munkát. Az elkövetkező időszakban a halálozási életkorok és biológiai nemek pontos meghatározása mellett átfogó izotópos és DNS-vizsgálatokat végeznek, amelyek célja a hétezer évvel ezelőtt élt közösség eredetének, étrendjének és rokonsági hálózatának feltérképezése.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
