Abszurd szekták a 20. századi magyar sajtóban

2026. április 24. 07:32 Múlt-kor

Bár szokatlan tanokat hirdető szekták már az ókorban is voltak, kétségtelen, hogy számuk a 20. századi történelmi traumáknak köszönhetően nőtt meg igazán – nemcsak világszinten, hanem nálunk, Magyarországon is. A jelenségre a korabeli sajtó is felfigyelt, 1926-ban a Népszava például kijelentette: „A háború óta Magyarországon is mind több új szekta igyekszik gyökeret verni. Közel féltucat ilyen, az ősi egyházakból kiszakadt szektának van már kisebb-nagyobb szervezete az országban, vannak közöttük, amelyek a háború alatt vagy közvetlenül azelőtt s olyanok is, amelyek jóval előbb, a külföldről szivárogtak ide be és igyekeztek a maguk számára lelkeket hódítani.”

Hogy pontosan miért váltak ilyen népszerűvé ezek a furcsa irányzatok, arra már az 1920-as évekbeli magyar folyóiratok is kétségbeesetten keresték a választ – a streamingóriás frissen debütált dokumentumsorozatához hasonlóan. A Népszava korábban idézett cikkében például meglehetősen sarkos véleményt fogalmazott meg: „Háborúk, forradalmak alapjában véve csak az emberi fájdalmak megsokasodását és megnövekedését jelentik és ilyen nagy világfordulások után természetes, ha a lesújtott lélek megnyugvást keresendő új utakra téved (...). Ezek a lelki forrongások teszik, hogy az ősi egyházakból mind több új próféta szakad ki, az ősi tanoknak más formában való prédikálásával akarják a tévelygő lelkeket a maguk számára megnyerni.” Akár ez volt az oka a szokatlan gyülekezetek terjedésének, akár nem, egy dolog biztos: a 20. század ismertebb lapjai előszeretettel számoltak be veszélyes vagy éppen nevetséges vallási csoportosulásokról – a következőkben ezek közül szeretnénk bemutatni párat.

Padcsapkodó ördögűzők Kispesten és környékén

1934-ben nagy riadalmat keltett Pestszentlőrincen egy apa esete, akit két fia állítólag súlyosan bántalmazott. Az egyik reggeli lap közlemény szerint Szőcze József kispesti lakos gyermekei korábban csatlakoztak az „ördögűzők” szektájához, ami annyira beszippantotta őket, hogy nemcsak a saját, hanem az apjuk vagyonát is fel akarták áldozni a közösség szent céljainak érdekében. Az apa természetesen nem engedett fiai kérésének, akik erre agyba-főbe verték őt.

A Budapesti Hírlap 1934-es áprilisi számában jobban utánament a nem mindennapi esetnek. A megbízott újságíró nyomozása során kiderítette: nem is a fiúk, hanem az édesanyjuk tartozott valójában a szektához, és igazából nem vallási, hanem családi konfliktus miatt került sor a verekedésre. A lelkes publicista a hívektől azt is megtudta, hogy a pünkösdistának is nevezett csoportosulás tagjai nem járnak kocsmába és moziba, valamint nem cigarettáznak. Énekelni ugyanakkor nagyon szeretnek – kiváltképp a templomban, ahol nemcsak hangosan, hanem olykor gesztikulálva és a padokat csapkodva is kifejezik az Isten iránti szeretetüket.

Az Amerikából hazatérő Rároha Dezső által alapított szektát az egyik kispesti vezető határozottan törvénytisztelőnek és hasznosnak nevezte: „Táborukban jelentős számmal van képviselve a kocsmák brutális közönsége, amely megtérése óta egy korty bort nem nyel le, fizetését hazaadja, sőt egyesek már házat is vettek azon a pénzen, amelyet azelőtt elittak.” – nyilatkozta a lapnak. A pünkösdisták többsége a szegényebb rétegből került ki, akiket nemcsak a tanok, hanem a magyar nyelvű templomi szónoklatok is vonzottak – sokan közülük ugyanis a katolikus egyház latin nyelvű miséit egyáltalán nem értették.

Gyümölcsellenes bibliamagyarázók a Nyírségben

Amikor Berecz Sándor földműves megvette élete első Bibliáját, valószínűleg nem sejtette, hogy tíz éven belül egy nagyjából 150 fős szektát fog létrehozni a segítségével. Pedig pontosan ezt tette a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye Ibrány nevű, eldugott kis falujában, ahol a hívek az elejétől kezdve örömmel hallgatták a férfi felolvasásait és sajátságos bibliamagyarázatait.

A szektává terebélyesedő közösség tagjai egy idő után már egyáltalán nem jártak templomba, kivágták az összes gyümölcsfát (a Biblia alapján ugyanis váltig állították, hogy a gyümölcsök csak gerjedelmeket keltenek, de az éhséget nem csillapítják) és abbahagyták a zöldségtermesztést is. A betegekhez orvost nem hívtak (nehogy ezzel megakadályozzák az isteni akarat érvényesülését), valamint kimondták, hogy a hívőknek nem szabad házasságra lépniük, aki pedig már házas, annak kötelessége minél több gyermeket nemzenie.

A hatóságok nem sokat teketóriáztak: amint a hívek egy része Budapestre ment, elfogták az idős Bereczet és a nagykállói elmegyógyintézetbe szállították. A Friss Ujság 1928-as beszámolója szerint később a szekta több vezetője is pszichiátriára került, hetven tagot pedig perbe fogtak.

Nevetve imádkozók Debrecenben

A Friss Ujság számolt be 1934-ben a debreceni nevető szekta működéséről is. A közlemény szerint özvegy Fülöp Jánosné munkásasszony kezdte el hirdetni, hogy mivel Jézus a Bibliában nem beszélt szükséges bánatról, a vidámságot viszont a lélek igazi tisztítójának nevezte, ezért csak az üdvözülhet, aki mindig mosolyog, akár van rá oka, akár nincs. A szekta szeánszai is ebben a szellemiségben szerveződtek: a résztvevő 30-40 munkásasszonynak nevetve körbe kellett táncolnia a szobát, majd egyesével meg kellett csókolniuk a Bibliát. Mivel azonban rendőrhatósági engedélyt hivatalosan nem kértek, ezért a közösség 17 tagja ellen később kihágási eljárást indítottak.