A középkori emberek egészen lehetetlen lényeket tartottak valódinak
2019. december 10. 18:01 Múlt-kor
Az ibex
Egy másik, különleges szarvakkal rendelkező állat az ibex, amelyről szintén írt még az ókorban idősebb Plinius.
Leírása szerint az ibex egy kecskeszerű vadállat, amelynek szarvai olyan erősek, hogy ha egy magas helyről zuhan le az állat, a szarvaira érkezve semmiféle bántódása nem eshet. A közlekedésben is segíthetik az ibexet: ha szükséges, szarvait használva képes nagy távolságra katapultálni magát.
Az ibex a középkorra már olyannyira a magas helyek kedvelőjeként él az írástudók tudatában, hogy Sevillai Izidor már arról ír, nevének eredete a „madár” (avis) és az „alig” (vix) szavakból származik, mivel annyira szereti a magaslatokat, hogy ritkán látni.
Az aberdeeni bestiáriumban is feltűnik az ibex, immár egy vallásos szimbólumként: két szarvát a kódex a Biblia két testamentumához hasonlítja, amelyek a hívőket mindig megvédik, bármilyen magasról is zuhanjanak (képletesen) alá.
Érdekesség, hogy az ibex több mai nyelven az alpesi kőszáli kecske megnevezése, ahogy ezen állat rendszertani neve is Capra ibex.