Kemencébe temetett kőkori férfit találtak a németországi Gerstewitz határában
2026. június 16. 20:07
Különleges, a zsinegdíszes kerámia kultúrájának időszakából származó temetkezést tártak fel a németországi Gerstewitz határában a Szász-Anhalt tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal (LDA) szakemberei. A 25 év körüli, fejsérülést szenvedett férfi egy ritka kemencegödörben nyugodott.
A SuedOstLink elektromos hálózat építését megelőző, a hálózatüzemeltetővel egyeztetett leletmentő ásatások során a régészek egy két föld alatti részből álló kemencegödörre bukkantak. A komplexumban egy fiatal férfi csontvázát azonosították, amely a Krisztus előtt 2900 és 2050 közötti időszakra, a zsinegdíszes kerámia kultúrájának korára datálható.
Az elhunytat a korszak férfiakra jellemző temetkezési rítusa szerint, jobb oldalára fektetve, úgynevezett zsugorított pózban, arccal dél felé helyezték el. A felsőtest jelentős elmozdulása a kutatók szerint arra utalhat, hogy a holttestet eredetileg valamilyen szerves anyagból készült, mára elbomlott aljzatra fektették.
A lelet legfőbb érdekességét a helyszín megválasztása és a halott koponyáján látható sérülés adja. A hasonló kőkori kemencegödröket többnyire üresen találják a régészek, ritkább esetekben rituálisan elhelyezett szarvasmarhák vagy részleges kutyacsontvázak, azaz áldozati ajándékok kerülnek elő belőlük.
A kutatók jelenleg három lehetséges magyarázatot vizsgálnak a gerstewitzi férfi esetében. Elképzelhető, hogy egy őskori gyilkosság áldozatáról van szó, de az is lehetséges, hogy egy fegyveres konfliktus után sietve temették el egy már meglévő gödörben. A harmadik hipotézis szerint a fiatal férfit emberáldozatként helyezték a földbe. A rejtély pontos megválaszolását a további laboratóriumi vizsgálatoktól várják.
A Burgenland járásban található lelőhely a legújabb feltárások alapján mintegy hatezer éves folyamatos emberi jelenlétről tanúskodik. A terület már a Krisztus előtt 4000 és 3400 közötti Baalberge-kultúra idején is kiemelt jelentőséggel bírt, ekkor egy tizenöt méter magas halomsírt emeltek itt, amely egy fából épült halottasházat rejtett.
Később, a Salzmünde-kultúra (Kr. e. 3400–3100) korszakában egy hármas sáncárokrendszert alakítottak ki a magaslaton. Ennek belsejében a korabeli közösségek komplex rituálékat végeztek, amelyeket a két méternél is mélyebb gödrökbe helyezett leégett házmaradványok, valamint állati és emberi csontokból álló áldozati adományok bizonyítanak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
