Az amerikai magyarság 1941-ben
2003. július 29. 18:34 Kosáry Domokos
Magyar Amerika nem pusztul el
Egy fiatal magyar szerkesztő, Bácskai Payerle Béla világos szemmel felismerte, mire van szükség, és a fiatal nemzedék számára angol nyelvű lapot indított Young Magyar American címmel. Ez egészen más volt, mint a magyar lapok rendszerint üres angol mellékletei, fáradhatatlanul számon tartotta a magyar múlt és jelen szellemi és anyagi alkotásait és ugyankkor Magyar Amerika idősebb vagy fiatalabb értékeit is, nemcsak a hazai recept szerint önmagunkat vagy egymást reklámozókat. E lap mind óhazai, mind amerikai szemmel helyes irányt követett és nagy kár, hogy anyagi nehézségek miatt nemrégen megszűnt.
A beszámoló még hosszan tarthatna. Szólnia kellene Magyar Amerika lélektanáról, a kivándorló-sorssal járó érzékenységről, magányosságról. Kinti irodalmunk legmagasabb pontjáról széttekintve Reményi József éjszakába nyúló estén át beszél a magyarnyelvű író "töredék-sorsáról", a magyarnyelvű alkotás "levegőhiányáról". A háttérben Kosztolányi könyvei állanak és a látogató szinte megpihen ennek az otthonnak a szigetén, mely valóban és félelmesen sziget, nem előkelő póz. Szólhatna csoportok és szétszórt magyarok pszichológiájáról. Azokról, akikről hosszú és keserű mondások után derül ki, hogy ma is nagyon magyarok és talán az fáj nekik, hogy itthon nyugodtan élünk, bár ők kimentek, vagy hogy nem figyelünk fel arra, amit csinálnak. Vagy arról, akiből sikeres karrier és boldog élet után egy őszinte percben valami régi sérülés szakad fel, az, hogy valamelyik nagybátyja harminc éve egyszer sviháknak nevezte. És, végül szólhatnánk Magyar Amerika mindennapi életéről, aggodalmakról, apró örömökről, ellentétekről, anyagi problémákról.
Túl közelről minden túl realisztikusan hat. De a látogatót búcsúzóul még elvezeti a sors a cartereti független reformátusok fiatal espereséhez, Daróczy Sándorhoz is, és benne megismeri azokat, akik a sok materiális való után hisznek Magyar Amerika létének erkölcsi tanában, szellemi mivoltában is. Így lesz magyar Amerika a nyugatra törő magyarság utolsó állomása, hová a honfoglalóknak már csak kis töredéke jutott el. E töredék gyarló, mert ember, de alkotó lélek is, mert ember. Feladata egy új típust kialakítani és közreműködni mindabban, ami egy kontinens felépítésében igazi alkotás. Adott munkát és életet és ezzel polgárjogot szerzett - Amerikában végül is mindenki bevándorolt. Amerikai, de büszke arra, hogy honnan jött. Élete nem a sors véletlen és kegyetlen incidense. Így kellene talán megírni Magyar Amerika komoly történetét, egy oly könyvben, mely kibékít a sorssal.
E lapokon valaha vita folyt arról, elpusztul-e az amerikai magyarság. Nem pusztult el, mert megvan. Akkor hát el fog pusztulni. Igen, a kivándorolt nemzedék kidől. Magyar Amerika jelenti azonban mindazt a munkát, áldozatot és szellemet, amit egyének és névtelen munkástömegek adtak az újvilágnak. Innen nézve Magyar Amerika nem pusztul el, mert halhatatlan. Az emberi élet folytatódik, bár magyar formájában elhalkul és egy-két nemzedék után új formában tűnik újra napvilágra. Ez az élet, lehetséges, már teljesen amerikai lesz. De hogy a meg nem változtatható múltat szégyenlősen megtagadja-e, vagy büszkén emlékszik-e rá, az talán nem kis mértékben rajtunk is áll. Ismételjük: ha az előttünk járók elvesztettek hatszázezer magyart, ránk az marad, hogy próbáljunk megnyerni bennük és utódaikban hatszázezer amerikait, majd ha békés idők újra elkövetkeznek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
