Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla

2024. november 21. 09:50 MTI

1932-ben végzett a Színiakadémián, a tizenhét fős évfolyamból csak négyen maradtak a pályán. Még főiskolás évei alatt vette feleségül Móricz Lilit, Móricz Zsigmond kisebbik, színésznő lányát. Pályafutását Miskolcon kezdte, ahova színésznek, rendezőnek és színházi titkárnak szerződtették. 1934-től a Nemzeti Színház rendezőjeként dolgozott, 1941-től pedig a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt.

A második világháború utáni években volt a Szabad Színház igazgatója, az Állami Filmgyártó Vállalat vezetője, az Úttörő Színház igazgatója, az Ifjúsági Színház és a Déryné Színház főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is.

Életpályájának két csúcsteljesítménye a Madách Színház vezetése 1958 és 1962 között, valamint a Nemzeti Színház igazgatói székében eltöltött nyolc év 1964-től 1972-ig.

Hivatása volt a színigazgatás, életműve lett a színházcsinálás. A Madách Színház vezetése alatt a legjobbak közé tartozott az országban, olyan színháztörténeti értékű, emlékezetes előadások születtek ezekben az években, mint a Tanner John házassága, a Hamlet, az Elveszett paradicsom és A vágy villamosa.

Nagy hangsúlyt helyezett a társulat kialakítására, rendezőként az írói szándék tisztelete, a színészi játékra épülő interpretáció jellemezte. A Sztanyiszlavszkij-módszert követte, kiegyensúlyozott, szakmailag biztonságos, hatalmas sikereket hozó előadások születtek irányításával.

Színpadra állított magyar klasszikusokat és modern darabokat is, ő rendezte a Nemzetiben a háború után először Az ember tragédiáját, sőt egyetlen alkalommal, egy vasárnap délutáni előadáson Lucifert is eljátszotta.

Both Béla nevéhez fűződik az első, pátosztól mentes Bánk bán, de sikeres rendezése volt Brecht Puntilla úr és szolgája, Matti című drámája, valamint Tabi László Különleges világnapja is. Megszállottan pontos és lelkiismeretes volt, szervezői képességéről legendákat meséltek. Már az előző nyár elején tudta, hogy mik lesznek a következő évad bemutatói, beleértve a szereposztást is. Színházi körökben ennél is többet jelentett, hogy Both Bélának mindig sikerült a csaknem lehetetlen: a nagyszínház és a kamara műsorának egyeztetése.

1971-ben nyugdíjazták, de furcsa módon igazán csak ezután lett népszerű. Először a hangját ismerte meg a közönség, amikor A tavasz tizenhét pillanata című szovjet sorozat narrátoraként Stirlitz kapitány kalandjainak sorában igazította el a nagyérdeműt. Színházban is játszott kisebb szerepeket, de igazi sikereit filmekben aratta.

Ő volt Bástya elvtárs Bacsó Péter A tanú című legendás filmjében és játszott a rendező Te rongyos élet című filmszatírájában is. A pedagógus Béla bácsiként 1999 végéig állandó szereplője volt a Szomszédok című első magyar teleregénynek.

1962-ben kapta meg az érdemes művész, 1971-ben a kiváló művész címet. Hosszú, gazdag élete volt, kilencvenkét évesen halt meg 2003. február 20-án Budapesten.