„Kaposztat töltve. Köver tehen hust vagy diszno hust vagdalj öszve, feöt tyukmonyat, vörös hagymat közibe, borsold megh safranyozd megh gömbölygesd öszve takard kaposzta levelbe mint egy-egy dio akkorak legyenek ragd az fazikba szalonnatis tegy az fazik fenekire, egy vagy két darab hustis hogy migh fő [amikor megfőtt], ismét borsold saffranyozd megh igen io.” Ismerős? Hát persze. A mi régi, jó töltött káposztánk köszönt be ezzel a recepttel – Cserei János Énekeskönyvéből. 

A sok vihart átélt mű az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában kuksol, ahová a zirci cisztercita apátság könyvtárából került még 1957-ben. Hogy oda honnét jutott, azt nem lehet tudni, azt viszont a zenetudós Domokos Pál Péter jóvoltából igen, hogy az 1670-es években biztosan megjárta Csíksomlyót.

Itt Kájoni János gyűjtögette az erdélyi kántorok, oskolamesterek énekeskönyveit, hogy létrehozza hatalmas művét, a Cantionale Catholicumot. Őt a recepteknél biztosan jobban érdekelték a kották meg a kézdiszentléleki betlehemes – a legelső, amelyet magyar nyelvterületről ismerünk. De töltött káposzta receptből is ez a legelső. Be is került abba a szakácskönyvbe, amely szintén Somlyón keletkezett valamikor 1693 előtt.

Énekek és receptek

Coroi Artur történész szerint Cserei 1600 körül született Baróton, és „valószínűleg a baróti iskolában, majd egy színvonalas oktatási intézményben vagy kolostorban, talán épp Csíksomlyón […] szerezte latin nyelvtudását, az egyházi zenében való jártasságát, a szentírásban és a vallásos irodalomban való tájékozottságát”. Deákként, iskolamesterként, rektorként működött Lemhényben, majd Kézdiszentléleken és Almáson. Megnősült, több gyermeke született, 1652-ben pedig pappá szentelték.

Halála évét nem ismerjük. Énekeskönyvében „a latin és magyar nyelvű, néhol kottázott egyházi énekeken, zsoltárokon, […] imádságokon és verseken kívül […] szónoklat- és áldásszövegeket, evangéliumi idézeteket […] halottbúcsúztatókat, példabeszédeket, tanmeséket, ételrecepteket […] is találunk”. A kötetbe más kezek is írtak, köztük Csáky István szakácsa 1626-ban.

A könyvben három különálló csokorban összesen ötvennyolc recept sorakozik. A töltött káposzta lejegyzésének dátumát nem tudjuk pontosan meghatározni, de valószínűleg az 1630-as években írhatta le valaki, a kézírás alapján nem maga Cserei. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tél számában olvasható.