VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött
2024. november 20. 20:20 Múlt-kor
VIII. Henrik úgy döntött, hogy elválik első feleségétől, Aragóniai Katalintól, mert nem született tőle fiú gyermeke. A katolikus egyházfő, azonban nem járult hozzá a házasság felbontásához. VIII. Henrik nem törődött bele a döntésbe, hanem új keresztény alapokon álló felekezetet hozott létre, ez lett az anglikán egyház. Mivel az anglikán egyháznak VIII. Henrik volt a feje, így nem okozott gondot számára, hogy hozzájáruljon saját válása engedélyezéséhez. Azzal azonban nem számolt, hogy az új egyháza tagjai és katolikus felekezet között mekkora feszültséget teremt ezzel, amiért évtizedekkel később majdnem I. Jakab bűnhődött meg.
Amikor 1532-ben VIII. Henrik megalapította az anglikán egyházat és szakított a pápával – hogy el tudjon válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, és elvegye udvarhölgyét, Boleyn Annát – még nem volt kidolgozott elképzelése az egyházszervezés gyakorlati kivitelezésről. A feladat megoldását utódaira hagyta, de sem fia, Eduárd nem tudott ezzel foglalkozni, sem második lánya, I. Erzsébet. A köztük uralkodó I. Mária pedig katolikusként igyekezett visszatéríteni országát a római egyházhoz.
Skót király az angol trónon, I. Jakab
I. Jakab 1603-ban ilyen körülmények között vette át az uralmat Anglia felett. A férfi annak a Stuart Mária skót királynőnek volt az egyetlen fia, akit I. Erzsébet 1587-ben kivégeztetett. Jakab, anyjához hasonlóan gyermekként lépett trónra, neveléséről nagyapja, V. Jakab skót király egyik törvénytelen fia, vagyis az ő nagybátyja gondoskodott. Ekkora a reformáció teret hódított Skóciában, és míg Stuart Mária megőrizte katolikus hitét, I. Jakabot már kálvinista hitben nevelték.
Az összeesküvés résztvevői
Jakab király trón rálepésének évében máris két alkalommal kísérelték meg a hatalomból való eltávolítását. A király többnyire skót nemeseket vont be bizalmasai körébe, és ez kiváltotta angol alattvalói ellenszenvét. Jakab igyekezett Angliát és Skóciát nemcsak személyével egyesíteni, de a törvényekre, szokásokra nézve is szorosabbra kívánta fűzni a királyságok viszonyát.
Lőpor a parlamentnél
Hithű protestánsként szerette volna megszabadítani királyságait a megmaradt katolikus vonásoktól is, ezzel azonban a katolikusokat még inkább magára haragította. 1604 májusában Robert Catesby, Thomas Winter, John Wright, Thomas Percy és Guy Fawkes angol, katolikus nemesek titokban találkoztak Londonban. Az öt férfi megállapodott abban, hogy meg fogják támadni a királyt, méghozzá a Parlamentben.
Első lépésként a találkozást követő napokban Percy egy kisebb ingatlant vásárolt a Lordok Háza mellett, illetve rövidesen I. Jakab őreként kezdett szolgálni. A szervezkedők szénája nem állt jól, mivel a Parlament nyáron befejezte az ülésezést. Az országgyűlést 1605 februárjában kellett volna újból összehívni, de elhalasztották.
Mindeközben többen csatlakoztak az összeesküvéshez. Több szervezkedő között is volt testvéri, illetve sógori kapcsolat, amely az ügy sikerességét igyekezett elősegíteni. A lőport Percy házában tárolták, majd a Lordok Háza alatti pincébe vitték át. Az országgyűlés újbóli elhalasztását követően a szervezkedők köre ismételten bővült, többek között Francis Tresham csatlakozott hozzájuk.
Guy Fawkes elfogása
1605 októberében Lord Monteagle névtelen levelet kapott, melyben azt tanácsolták neki, hogy maradjon távol a Lordok Házától. A nemesúr figyelmeztette a király bizalmasait, miközben kitört a vita a szervezkedők között is, Tresham-et nevezték meg árulónak, mondván ő Monteagle sógora.
A király 1605. november 4-én teljeskörű házkutatást rendelt el a környéken, Guy Fawkest a lőporos hordókkal találták meg, így azonnal letartóztatták. Másnap az összeesküvők elhagyták az angol fővárost, remélve, hogy nem lelik meg őket, ám Fawkes vallott. November 8-án a Holbeach házban összegyűlt szervezkedőket letartoztatták, illetve Catesby, Percy és a Wright fivérek a helyszínen kitört tűzharcban vesztették életüket.
Az összeesküvés leleplezését követően kilenc halálos ítéletet hoztak, az életben maradt szervezkedőket 1606. január 30-án és 31-én végezték ki, Henry Garnet jezsuita szerzetest pedig ugyanezen év május 3-án. A papnak gyónás során jutott tudomására a szervezkedés, azonban nem tett semmit megakadályozására, így őt is ugyanúgy bűnösnek találták.