Visszatért a viktoriánus elrendezés a Buckingham-palota képtárába

2026. július 12. 14:02 Múlt-kor

A Buckingham-palota képtárában július 9-én mutatták be az új kiállításrendezést, amely a viktoriánus korban népszerű úgynevezett szalonstílushoz tér vissza. Az új koncepció lényege, hogy a festményeket a padlótól egészen a mennyezetig, sűrű elrendezésben helyezik el a falakon, aminek köszönhetően a kiállított művek száma 63-ról 120-ra emelkedett.

A Királyi Gyűjtemény nem közölte, hogy III. Károly király milyen szerepet játszott az új elrendezés kialakításában, ugyanakkor megerősítette, hogy az uralkodó kívánsága volt a gyűjtemény minél nagyobb részének bemutatása. Anna Reynolds, a királyi festménygyűjtemény vezető kurátora szerint Nagy-Britanniában régóta hagyomány, hogy egy új uralkodó trónra lépésekor átrendezik a Buckingham-palota Képtárát.

A szalonstílus a 18. századi Párizsból terjedt el, és hamarosan Európa vezető képtárainak meghatározó kiállítási formájává vált. Lucy Peter kurátor szerint a Buckingham-palota képtárában VII. Eduárd uralkodása idején érte el a csúcspontját ez a megoldás, amikor egyszerre 209 festmény függött a falakon. Az 1950-es évekre azonban a múzeumi ízlés megváltozott, és a műveket elkezdték egyre nagyobb távolságokra helyezni egymástól, hogy a látogatók könnyebben szemügyre vehessék az egyes alkotásokat. Az új kiállítás ennek a két szemléletnek az ötvözésére törekszik.

A képtárat eredetileg IV. György terveztette, első állandó kiállítása pedig nem sokkal azelőtt nyílt meg, hogy 1837-ben Viktória királynő elfoglalta a trónt. A mostani átrendezés során külön egységet kaptak a 18. századi brit festészet alkotásai is, köztük George Stubbs IV. György kutyáját ábrázoló portréja, valamint Thomas Gainsborough Johann Christian Fischer című festménye, amelyet valószínűleg most először függesztettek ki a Képtár falaira.

Az átrendezés egyik legfontosabb alkotása Johan Zoffany Az Uffizi Tribunája (1772–1778) című monumentális festménye, amelyet utoljára 1841-ben állítottak ki a képtárban. A mű műkedvelők és tudósok csoportját ábrázolja, akik olyan mesterek alkotásait tanulmányozzák, mint Raffaello, Hans Holbein vagy Tiziano.

Az új elrendezés Rubens műveit is új összefüggésbe helyezi: a festő önarcképe ezentúl barátja és pályatársa, Anthony van Dyck portréja mellett látható. Johannes Vermeer Egy úr és egy hölgy virginalnál című festményét pedig kevésbé ismert, de jelentős holland mesterek alkotásai – köztük Gerard ter Borch A levél című műve – veszik körül. A képtár belső tere is megújult: a falakat mostantól smaragdzöld, mintás selyemdamaszt borítja, amely a korábbi, korallszínű falburkolatot váltotta fel. A képtárral szomszédos Selyemkárpit-teremben emellett most először látható Jonathan Yeo 2023-ban készült, nagy visszhangot kiváltó III. Károly-portréjának tanulmánya is.