A század végére a híresebb északi parti üdülőhelyek – a központi funkciót betöltő Balatonfüred, továbbá Balatonalmádi és Keszthely – mellé az infrastruktúra fejlődésének következtében már a déli part települései is  felsorakoztak, kiváltképp Siófok. Ekkor már hajók szelték át a Balatont, virágzott a fürdőkultúra; mindkét partszakaszon széles tárháza alakult ki a szórakozási lehetőségeknek. Az infrastrukturális, gazdasági és turisztikai átalakulásoknak köszönhetően megváltoztak a Balaton-parti üdülési szokások.

Az 1800-as évek végére Balatonfüred már az elsőrendű magyar fürdők közé tartozott. Több nagyméretű szállójában és a nyaralókban közel 600 szoba szolgálta a pihenni vágyókat. Évente ekkor már több mint kétezren keresték fel iszapos vize és a Ferenc József kútból folyó savanyúvíz miatt.

A fürdővendégek tájékoztatására készült kiadványok általában – nem egyszer egészen az ókorig visszanyúlva – szépen bemutatták a füredi fürdő történetét. Majd történeteket, regéket közöltek a Balaton keletkezéséről. A múltba révedés után kalauzoltak csak a XIX. század végi Füredre, leírván a fürdői életet: „Reggel csoportokban látjuk az elegáns közönséget egyszerű angol flanelle, többnyire világos színekben tartott reggeli öltözékben, kis szalmakalapban vagy matrózforma, most igen kedvelt sapkában megjelenni, a gyógysétányon az illatozó hársfák árnyékában, hol 6-8-ig a javallt ásványvíz-, tej- vagy savókúra séta közben zene mellett tartatik. Itt van az első rendezvous: itt állapítják meg az egész napi programot és itt foly a csevegés, az előtte való nap eseményeiről először.” A reggeli tevékenységek után a kézimunka, olvasás vagy „lawn tennis, regatta, krokett parti” következett. 11 óra után fürdés, étkezés, majd a hajó érkezésének üdvözlése folyt. A délutánt ki-ki sziesztával, kávéházban vagy a Deák sétányon andalogva töltötte. Öt órától a zenéé, a színházé, a báloké, a tomboláé volt a főszerep. A szórakozáson kívül privát kirándulásokra is lehetőség nyílt, akár gyalogosan, például Arácsra, a közeli füredi Szeretet-házhoz (ahol árva gyerekek éltek), akár Falufüredre, Veszprémbe; vagy hajóval Badacsonyba, Szigligetre, Almádiba.

A legnagyobb társas esemény a századvégi Füreden még mindig az Anna-bál: „Az ki szobáról nem gondoskodott jó előre, az ne is fáradjon ebben az időben Füredre, mert három napot és három éjjelt, míg az Anna-bál előkészületei és utóhangjai tartanak, az utcán tölteni mégis fárasztó volna.”

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2026. nyár számában olvasható.