Megfejtették egy kétszáz éves vörös-tengeri térkép titkait
2026. július 12. 13:48 Múlt-kor
Közel kétszáz év után fejtették meg az egykori vörös-tengeri és ádeni-öbölbeli hajózáshoz használt, tizennyolcadik század végi indiai tengerészeti térkép titkait - derül ki az Exeteri Egyetem kutatóinak friss beszámolójából. A londoni Királyi Földrajzi Társaság (RGS) gyűjteményében őrzött, dévanágari írással ellátott tekercs elemzése bizonyítja, hogy a térség őslakos tengerészei rendkívül fejlett, a nyugati műszeres navigációt megelőző saját tájékozódási rendszert alkalmaztak.
A John Cooper professzor vezette kutatócsoport egy huszonöt centiméter széles, hordozható tekercset vizsgált meg, amelyet Alexander Burnes brit felfedező és katonatiszt 1835-ben szerzett meg az indiai Kutch régióban egy ismeretlen hajóskapitánytól. Bár az európai tudósok korábban úgy vélték, hogy a dokumentum nem tartalmaz földrajzi szélességi és hosszúsági adatokat, az új elemzés rávilágított, hogy a térképen csillagászati navigációs információk, valamint a szélességi fokokat meghatározó adatok is szerepelnek.
A kutatóknak első alkalommal sikerült azonosítaniuk a térképen található mind a hatvanhat, dévanágari írással jegyzett helynevet, és meghatározniuk azok pontos koordinátáit. Emellett a térképen több mint száznyolcvan sziget, zátony, valamint vallási épületek és zászlók is helyet kaptak, amelyek a helyi politikai és adózási csomópontokat jelölték.
A kutatás egyben rávilágít a tizennyolcadik és tizenkilencedik század fordulójának indiai-óceáni kereskedelmi hálózataira, amelyek Indiát, az Arab-félszigetet és Afrika szarvát kötötték össze. A modern gudzsaráti térség hajósainak hagyományait tükröző térkép huszonkilenc irányszöget tartalmaz, amelyek a partvonalak fő irányát, a nyílt vízi haladást, illetve a kikötőkbe való biztonságos be- és kijutást mutatták.
Cooper professzor kiemelte, hogy bár a dokumentum a modern térképészet szabályai szerint nem tűnik pontosnak - a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl valós szögeitől eltér -, a torzítás a gyakorlatban a tekercs hordozhatóságát és könnyebb kezelhetőségét szolgálta. A térkép mnemotechnikai eszközként funkcionált az amúgy is komoly helyismerettel rendelkező tengerészek számára a világ legnehezebben hajózható vizein.
A műszeres európai navigáció elterjedése előtt az Indiai-óceán térségében az őslakos közösségek évszázadokon át a csillagok állásán és a mélyreható topográfiai ismereteken alapuló módszerekre támaszkodtak. Bár a Királyi Földrajzi Társaság birtokába 189 évvel ezelőtt bekerült térképet 1947 és 2022 között többször is vizsgálták, a korábbi európai kutatók nem ismerték fel annak tényleges navigációs funkcióit.
Katherine Parker, a társaság térképtárának vezetője hangsúlyozta: a gyűjtemények modern módszerekkel történő újraértékelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyugati tudomány megértse az évszázadokkal ezelőtt élt őslakos térképészek és hajósok kulturális és gyakorlati tudásának valódi értékét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
