Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből
2019. július 5. 19:31 Múlt-kor
I. Pál (1796–1801), az anyai elnyomás alatt
Pál édesanyja II. (Nagy) Katalin cárnő volt, a Romanov-ház nagy női alakja. Az anya szinte vezetésre született, alkalmassága megkérdőjelezhetetlen volt, és szerette volna, ha ez így is marad, ezért igyekezett bizonyítani fia alkalmatlanságát.
Pál fizikai kiállása, gyenge testalkatú fiúként valóban nem a korszak vezetői ideálját mintázta, ám tanulás útján komoly műveltségre tett szert. Fiatalon az után vágyakozott, hogy Máltán a lovagrend nagymestere lehessen, a vágy beteljesülvén, a szigetet – már cárként – a megszálló Napóleon ellen fordította.
Anyja viszont gyermekkorában sikeresen nyomta el a cárevicset, feleségeit is kizárólag Katalin választotta ki. Ilyen ifjúkort követően nem meglepő, hogy cárként mindent elkövetett, hogy abszolút hatalmat tudhasson magáénak.
Megszállottan törekedett vezetői mivoltának sérthetetlenségére és kihangsúlyozására, nem csupán tiszteletet, de félelmet is keltett. Előfordult, hogy a kemény orosz tél idején kiküldött egy sereget Szibériába, majd mikor már úton voltak, a cár meggondolta magát és visszarendelte őket.
Bármikor megváltoztathatta döntéseit és akkor az alattvalóknak azonnal a rendelkezésére kellett állnia, és természetesen feltétlen lojalitást követelt meg tőlük, miközben például antimonarchistákat vagy nemzeti lázadókat nyugodt szívvel szabadon bocsátott. Később paranoid tünetei mutatkoztak, teljesen meg volt győződve arról, hogy ellenségei az udvarban életére törnek.
Tulajdonképpen nem tévedett, ugyanis 1801-ben fia, Sándor tudtával összeesküvő nemesek taposva és fojtogatva meggyilkolták hálótermében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
