Nők és gyermekek fekszenek a vaskori tömegsírban a Kárpát-medence déli részén
2026. február 25. 19:51 Múlt-kor
Egy nemzetközi, interdiszciplináris kutatás a szerbiai Gomolaván feltárt tömegsír elemzésével arra jutott, hogy a kora vaskorban tudatosan nőket és gyermekeket öltek meg a Kárpát-medencében, hogy meggyengítsék a közösségek társadalmi hálózatait és megszilárdítsák a hatalmat.
Tömegsír a Kárpát-medencében
A kutatás középpontjában Európa egyik legnagyobb őskori tömegsírja áll. A lelőhely az észak-szerbiai Gomolaván, a Kárpát-medencében fekszik. A feltárás 77 ember maradványait hozta napvilágra. Az áldozatokat egy gondosan kialakított, mintegy 2,9 méter átmérőjű gödörbe temették.
A bioarcheológiai vizsgálatok szerint az eltemetettek döntő többsége nő és gyermek volt. A meghatározható biológiai nemű egyének több mint 70 százaléka nő. Az áldozatok több mint fele egy és tizenkét év közötti fiatalkorú.
Ez a demográfiai profil rendkívül szokatlan az európai őstörténetben. A korábbi őskori mészárlások általában kiegyensúlyozottabb nemi arányt mutatnak. A gomolavai tömegsír viszont feltűnő torzulást jelez.
A szelektív erőszak nyomai a tömegsírban
A csonttani és képalkotó vizsgálatok egyértelműen erőszakos halálra utalnak. Számos áldozat halál körüli, be nem gyógyult sérüléseket szenvedett, főként a fejen. A kutatók tompa tárggyal, éles eszközzel és lövedékkel okozott traumákat azonosítottak. A sérülések közvetlen közelről végrehajtott támadásokra és menekülési kísérlet közben megölt áldozatokra utalnak.
A komputertomográfiás vizsgálatok és a szövettani elemzések szerint a holttesteket röviddel a halál után temették el. A mészárlás tehát a közelben történhetett.
Korábban egyes értelmezések járványt feltételeztek. A kórokozó DNS-vizsgálatok azonban nem mutattak ki fertőző betegséget. Az összesített adatok összehangolt, halálos erőszakra utalnak.
Regionális hálózatok és mobilitás
A kutatócsoport az oszteológia, a CT-vizsgálat, a radiokarbonos kormeghatározás, az ősi DNS-elemzés és az izotópos vizsgálatok kombinációját alkalmazta. Ez az interdiszciplináris megközelítés tette lehetővé az esemény és társadalmi hátterének részletes rekonstrukcióját.
Jason E. Laffoon, a Leideni Egyetem régésze így fogalmazott: „Ez a tanulmány jól példázza az innovatív interdiszciplináris kutatás erejét.”
A genetikai elemzés kimutatta, hogy az együtt eltemetettek többsége nem állt közeli rokonságban. Egyetlen elsőfokú családcsoportot azonosítottak: egy anyát és két lányát. A sír tehát nem egyetlen nagycsalád tragédiáját tükrözi.
A stronciumizotóp-arányok szerint sok áldozat eltérő földrajzi környezetben nőtt fel. Néhányan több tíz kilométerről, egy személy pedig még távolabbról származhatott. A szén- és nitrogénizotóp-értékek változatos táplálkozást jeleznek. Mindez több közösséget érintő, régiókon átívelő eseményre utal.
Válság és hatalmi átrendeződés
A mészárlás a Kr. e. IX. századra keltezhető. Ez az időszak a bronzkori társadalmi-politikai hálózatok összeomlása utáni átalakulás kora volt. A Dél-Pannon-síkság közösségei benépesítették a tájat, ismét birtokba vették az erődített telepeket, és zártabb településeket hoztak létre.
Gomolava régóta lakott tell-lelőhely. A Száva közelében, kulturális és gazdasági hálózatok metszéspontjában feküdt. A régészeti adatok növekvő mobilitást, változó életmódot és feszültségeket jeleznek a helyben élő és a mozgékonyabb pásztorcsoportok között.
A kutatók szerint a gyilkosságok egy szélesebb, több közösséget érintő konfliktus részei lehettek. Az esemény nem tűnik válogatás nélküli mészárlásnak. Inkább stratégiai lépésnek látszik, amely a regionális társadalmi hálózatok széttörését célozta.
Hannes Schroeder, a Koppenhágai Egyetem docense, a tanulmány vezető szerzője így fogalmazott: „A nők és gyermekek szisztematikus célba vétele olyan stratégia, amelynek célja a vérvonalak megtörése és a közösségek ellenálló képességének gyengítése.”
Rituális temetkezés
A brutalitás ellenére a temetés gondosan megszervezett volt. A gödörbe személyes díszeket, kerámiaedényeket és akár száz állat maradványait is elhelyezték. A sír aljára egy ép fiatal tehenet tettek. Az emberi maradványok fölé elégetett gabonaszemek és törött őrlőkövek kerültek.
Ez a strukturált elhelyezés nem arra utal, hogy kapkodva próbálták eltüntetni a gyilkosságok nyomait. Tudatos, szimbolikus temetkezést mutat. Az élelem, az állat és a kézműves tárgyak feláldozása jelentős erőforrás-ráfordítást jelentett.


szerkesztőségét!
