Miért tartják annyira „véresnek” Anglia első királynőjét?
2018. október 29. 16:08 Múlt-kor
A vértanúk könyve
Egy ember külön is kiemelhető Mária negatív hírnevének megalapozásában: John Foxe protestáns „martirológus”, aki nagy számban eladott művében, a „Tettek és emlékművek” című könyvben (amelyet az utókor leginkább „Foxe vértanúkönyve” néven ismer) részletes beszámolót nyújt minden egyes mártírról, aki a katolikus egyház alatt halt meg hitéért. Első, 1563-as kiadását követően csak Foxe életében további három kiadást ért meg, ami jól mutatja népszerűségét protestáns körökben.
Habár a mű tartalmazta a korai kereszténység egyes vértanúit, a középkori inkvizíció áldozatait, és a Nyugat-Európa szerte elfojtott lollard eretnekség követőit is, az I. Mária uralkodása alatt történt kivégzések leírásai kapták a legtöbb figyelmet a közönség részéről. Ez nem kis részben az egyedi, részletgazdag metszeteknek volt köszönhető, amelyek a vértanúk szenvedéseit ábrázolták. Foxe műve azért is volt népszerű, mert szinte minden általa leírt mártír rendkívül borzalmas módon lelte halálát – hogy Foxe forrásai ebből a szempontból mennyire voltak megbízhatóak, sok esetben megkérdőjelezhető. Az első kiadás 57 ábrázolása közül 30 a Mária által kivégeztetett emberekről szól.
Foxe érzelemmel teli leírásaira jó példa a Mária üldöztetésének két korai áldozata, Hugh Latimer és Nicholas Ridley püspökök kivégzéséről szóló beszámolója:
„Hoztak egy tűzzel izzított rőzseköteget, és azt Dr. Ridley lábai elé fektették. Mr. Latimer így szólott hozzá: 'Legyen vigasztalva, Mr. Ridley, és játssza az embert. Ezen a napon olyan gyertyát gyújtunk Isten kegyelméből Angliában, amely úgy hiszem, sohasem lesz kioltva.'”
Ahogy a tűz erőre kapott, Latimert hamar megfojtotta a füst, ezáltal korán meghalt, Ridley azonban nem volt ennyire szerencsés: a lábainál sebesen égett a fa, így kiáltozni és kínjában vonaglani kezdett, majd többször így kiáltott: „'Uram irgalmazz nekem, beleártva magad e kiáltásba, jöjjön rám a tűz, nem tudok égni!'”
Protestáns folklór
A Mária halála után öt évvel kiadott könyv óriási sikert aratott. A nagyméretű fólióként nyomtatott második kiadást az anglikán egyház kötelezővé tette minden templomban, és az egyházi személyeknek kötelező volt házukban is tartani belőle egy példányt, hogy szolgáik és vendégeik is olvashassák. A 17. század végére az újabb kiadások már rövidítettek voltak, és kizárólag a leginkább feltűnést keltő kínzásokat és kivégzéseket tartalmazták, felerősítve a „zsarnok” keze általi fájdalmas halálba nyugodtan lépő jámbor protestáns vértanúk képét, amely az angol reformáció mondavilágának szerves részévé vált.
I. Mária 1558-ban hunyt el 42 évesen, egy nagy influenzajárvány során (habár már egy ideje hasi fájdalmakban szenvedett, és lehetséges, hogy petefészek- vagy méhrákja volt). A trónon protestáns féltestvére, Erzsébet követte, Anglia pedig végül nem tért vissza a katolikus egyházhoz. Még ha a protestantizmus különféle ágai közt a későbbiekben nagy ellentétek feszültek az országon belül, a „pápistákat” mindennél rosszabbnak tartották, és velük együtt a „véres” Mária királynőt is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
