Ötféle teát semmisítettek meg a bostoni teadélután során

2026. július 6. 15:33 Múlt-kor

A bostoni teadélután az amerikai függetlenségi mozgalom egyik legismertebb eseménye, azt azonban kevesen tudják, hogy amikor 1773. december 16-án a brit adópolitika ellen tiltakozó gyarmatosítók több száz láda teát dobtak a bostoni kikötő vizébe, a rakományban háromféle fekete és kétféle zöld tea volt - ez pedig azért érdekes, mert a köztudat kizárólag a fekete teával szokta kapcsolatba hozni a sorsdöntő eseményt. 

Bruce Richardson teatörténész, a bostoni Boston Tea Party Ships & Museum teaszakértője szerint a 18. századi brit világban a zöld és a fekete tea egyaránt népszerű volt: a gyarmati amerikaiak ugyanúgy fogyasztották mindkettőt, ahogyan Nagy-Britannia lakói. A Bostonban megsemmisített rakomány valamennyi teája Kínából érkezett, amely akkoriban a nemzetközi teakereskedelem egyetlen jelentős exportőre volt. 

Richardson szerint akkoriban összesen öt fő teafajta volt forgalomban: három fekete – a Bohea, a Souchong, és a Congou–, valamint két zöld tea, a Hyson és a Singlo. Ezek közül a legnépszerűbbnek egyértelműen a Bohea számított, amely - mivel gyakran a szezon későbbi szakaszában szedett, gyengébb minőségű levelekből készítettek - a korszakban az egyik legolcsóbb teának számított. Népszerűségét bizonyítja, hogy a neve egy idő után szinte magának a teának a szinonimájává vált. 

A korabeli teakedvelők nemcsak megkülönböztették a fekete és a zöld teát, hanem külön is tárolták őket. A tehetősebb családok zárható fadobozokban, úgynevezett teadobozokban (tea caddy) őrizték az értékes leveleket, amelyek rendszerint két külön rekesszel rendelkeztek: az egyikben a zöld, a másikban a fekete teát tartották. A kereskedők ugyanakkor előnyben részesítették a fekete teát, mivel az jobban viselte a Kínából Európába, majd az amerikai gyarmatokra vezető hosszú tengeri utat.

A bostoni teadélutánt követő britellenes bojkott ellenére a gyarmatok lakói nem mondtak le a teázás szokásáról: sokan úgynevezett „Liberty Tea" (Szabadságtea) keverékeket készítettek szárított almából, áfonyából, kamillából és saját kertjükben termesztett gyógynövényekből, így a teaivás hagyománya a politikai tiltakozás idején is fennmaradt.

A bostoni teadélután története így a 18. századi teakultúra egy kevésbé ismert részletére is rámutat: a zöld tea ugyanolyan természetes része volt a gyarmati Amerika mindennapjainak, mint a fekete, és még az amerikai forradalom egyik legismertebb tiltakozó akciójának rakományában is jelentős mennyiségben jelen volt.