Miért tartják annyira „véresnek” Anglia első királynőjét?
2018. október 29. 16:08 Múlt-kor
Anglia első királynője, I. Mária mára világszerte gúnynevén, „Bloody Maryként” („Véres Mária”) is széles körben ismert. A közvélemény egyértelműen őrült, vérszomjas vallási fanatikusként tartja számon, aki különösen kegyetlen módon végeztette ki áldozatait. Valóban annyira kegyetlen uralkodó volt azonban Mária az elődeihez és utódaihoz képest?
„Véresebb” a többieknél?
Mária negatív megítélését első ránézésre annak köszönheti, hogy üldözte az édesapja, VIII. Henrik által megalapított anglikán egyház követőit. Országát vissza kívánta vezetni a katolikus hatalmak közé, édesanyja, Aragóniai Katalin szülőföldje, Spanyolország mellé. E cél érdekében nem riadt vissza attól sem, hogy máglyán égessen el több száz embert. Őrült, illetve gonosz és kimondottan rossz királynőként való beállítását azonban legalább ennyire köszönheti annak, hogy katolikus uralkodó volt, akit protestáns uralkodó követett, egy olyan országban, amely végül protestáns maradt. Ahogy a népszerű mondás is tartja: a történelmet a győztesek írják.
Mária ötéves uralkodása alatt több mint 300 ember lelte halálát máglyán, eretnekség vádjával elítélve. Ez egy igencsak barbár kormányzás képét festi le, azonban fontos megemlíteni, hogy apja, VIII. Henrik is végeztetett ki embereket eretnekségért – szám szerint 81-et –, és különös kegyetlenséggel bánt el a katolikus papsággal. Mária féltestvére és utóda a trónon, I. Erzsébet is emberek tucatjait ítélte halálra hitükért. Miért van tehát Mária neve az övéknél jobban összekapcsolva a felekezeti alapú üldöztetéssel?
A máglyahalál az eretnekek sorsa
Mária módszereinek megértéséhez először is tisztázni kell az eretnekség megítélését a kora újkori Európában. A kontinens minden országában olyasfajta fekélynek tekintették azt a társadalom testén, amelyet a lehető legteljesebben el kell távolítani, hogy ne terjedhessen tovább. Ennélfogva az eretnekség büntetése Európa-szerte nem csupán a halál volt, de a test teljes elpusztítása annak érdekében, hogy ne lehessen annak darabjait ereklyeként tisztelni. Ennek érdekében a legtöbb országban elégették az eretnekeket, hamvaikat pedig a legközelebbi folyóba szórták – Mária eljárásmódja ily módon semmi szokatlant nem tartalmazott az adott kor emberének szemében. A máglyahalál természetesen magában hordozta a pokol tüzeivel való kapcsolatot is, a fizikai mellett lelki elrettentésül is szolgálva az eretnekség bűne ellen.
Féltestvére, I. Erzsébet már kifinomultabban gondolkodott: uralkodása alatt a katolikus vallás gyakorlásával megvádoltakat (akik papokat rejtegettek, vagy saját maguk annak tanultak) felségárulásért ítélték el, és ennek megfelelően akasztással, majd az azt követő felnégyeléssel büntették őket. Erzsébet elve az volt, hogy a hittel kapcsolatban lehetnek ugyan viták, de az árulást senki sem tarthatja megengedhetőnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
